Nőnap kapcsán az ünnepekről

Mint már korábban írtam, jelenleg másodikosokat tanítok. Az ünnepekről minden évben megemlékezünk, legyen az családi, nemzeti vagy egyházi ünnep. Erre lehetőséget ad a magyar, technika , rajz és az énekóra, de iskolai keretben is számos ünnepséget tartunk.
Beszélgetéseink során az derül ki, hogy (legalábbis az én osztályomnál) otthon nem tartják fontosnak sem a születésnapot, sem a névnapot, amit a családban kellene megünnepelni. (Természetesen 1-2 akad, de nagy általánosságban nem jellemző.) A nőnapról sincs “úgymond fogalmuk”, ami azt bizonyítja, hogy nem emlékeznek meg róla. Ezért ebben a tanévben év elejétől nyomon követjük, hogy kinek mikor van a születés-, illetve névnapja, és reggel felköszöntjük az ünnepeltet. Éneklünk egy dalt, aztán minden gyerek rajzol valami szépet neki. A falra készítettem egy kis dekorációt, amin nyomon követhető, kinek mikor van a szülinapja. (Legközelebb március 13-án fogunk ünnepelni.)

Tegnapelőtt szóba került a nőnap, és elmondtam, hogy honnan is ered, miért is köszöntik a nőket e napon. (Bár néhány férfi ismerősöm szerint ez az ünnep azért van, hogy a virágboltosok jól járjanak.) Aztán meséltem arról, amikor korábbi osztályaimban a szülők segítségével hogyan lepték meg a fiúk a lányokat. Aztán tegnap, ahogy bementem az osztályba, láttam, hogy minden kislány padján és az asztalomon van egy kis ajándék. Az egyik kisfiú készítette nekünk az anyukájával. Nagyon megmelengette a szívemet ez a kis ajándék, hiszen az anyukát is tanítottam, és annak idején ő is kapott az osztály fiútanulóitól ajándékot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.