Mondatfajták rajzzal és a vers

Tegnap írtam arról, hogyan tanítom a mondatfajtákat. Írtam, hogy a mondatokat gyerekek személyesítik meg: Mindentudó Tóbiás, Kíváncsi Kata, stb.
Neki is álltam felkutatni a verseket, eredménytelenül. De vagyok annyira makacs, hogy nem nyugszom, míg elő nem kerül. Tudtam, hogy megvan valahol, és ma elő is került, pont akkor, amikor nem azt kerestem. 
Végül is egy 1976-os Tanító számában bukkantam rá anno, abból másoltam ki annak idején, a 6-7.szám 32. oldalától (Dialektikus gondolkodásra nevelés.- nyelvi nevelés II.) Sajnos a cikk íróját nem írtam fel. 
Úgy gondolom, hogy leírom a cikket, pontosabban a mondatfajtákra vonatkozó részt. Biztosan lesz, aki hasznát veszi.
Tehát:
1. lépés: Megismerkedés a képszimbólumokkal.
A figurák – “barátaink”- bemutatkoznak:
Közömbös Kázmérnak hívnak,
a dolgok cseppet se izgatnak.
Ki ne szeretné Kíváncsi Katit?
Egyre kérdi: hol? mikor? milyen?
miért? kit? mit?
Lelkendező Lenke a nevem,
a sok érzés, majd szétvet engem.
Én Sóvárgó Samu volnék,
mindig valamit szeretnék.
Akarnok Aladár vagyok,
felszólítok, parancsolok.
Mindentudó Tóbiás,
tudományom óriás.
Sopánkodó Sára vagyok,
 szüntelenül csak nyafogok.


Így a kijelentő- és felkiáltó mondathoz 2 képszimbólum tartozik.  Az öt mondatfajtát ábrázoló képek eleinte minden nyelvtan órán a tanulók előtt vannak.
2. lépés: Szerepjáték
A tanulók az eseményképen bemutatott, vagy szóban vázolt szituációba képzelik magukat, helyesebben barátainkat, s azok karakterének megfelelően szólalnak meg.
pl.: Egy betört ablak képét mutatjuk.
Mit mond Közömbös Kázmér, Kíváncsi Kata, stb?
3. lépés: A képszimbólum és a szimbolizált mondatfajta lényeges jegyeit tartalmazó szókártyák egymáshoz rendelése
A tartalmi jegyek halmazából kell a tanulóknak a verbális megnyilatkozásnak megfelelőt kiválasztani:
                                          megállapítás                    öröm
                                          érdeklődés                       vágy
                                         tudakozódás                      fájdalom
                                         óhaj                                parancs
                                         kívánság                       felszólítás

Kezdetben alaptípusokat tartalmazó jegyekkel dolgozunk. A differenciálást később végezzük, szókártyák nélkül.
A felkiáltó mondatnál pl. az öröm, fájdalom mellett szerepel meglepetés, ijedtség; felszólítás, parancs mellett kérés, kérlelés, kunyerálás.
A tanulók hallják a mondatot, kiválasztják a lényeges jegyet tartalmazó szókártyákat, és a “Ki mondhatta?”- kérdésre kiteszik azt a megfelelő képszimbólum alá.
Pl. Hogy vagy?  érdeklődés
4. lépés: A mondatfajta megnevezése
Miután biztonsággal felismerik a tanulók az egyes mondatfajták lényeges jegyeit, és azokat a megfelelő képszimbólumhoz tudják sorolni, következik a MONDATFAJTÁK MEGNEVEZÉSE.
Ezen a fokon a név, a kép, a tartalmi jegyek együtt szerepelnek.
Pl. – Hurrá, győztünk!- felkiáltó  mondat- öröm
5. lépés: A képszimbólum elhagyása
6. lépés: A szókártyák elhagyása
A hallott mondat megfelelő kategóriába sorolása csak szóban történik. A korábbi következtetést megfordítva ezen a fokon a tartalmi jegyről az indoklásban esik szó.
Korábban így fogalmaztak: “Bárcsak elmennénk kirándulni! – Ez a mondat vágyat fejez ki, tehát óhajtó mondat. (miközben a “vágy” szókártyát az “óhajtó mondat” név alá helyezik.
Az ismeretelsajátítás záró mozzanataként pedig a következőképpen indokolnak:
“Bárcsak elmennénk kirándulni!”- óhajtó mondat, mert vágyat fejez ki.
Eddig a cikk részlete, én ezeket a lépéseket használtam eddigi munkám során. A gyerekek pillanatok alatt “fogták az adást”. A szerepjáték (2. lépés) kimondottan tetszett nekik, volt, hogy ők kérték a későbbiek során, hogy most is ők legyenek már Mindentudó Tóbiás vagy Kíváncsi Kata. 
Persze, mert akkor is “csak” játszottunk.

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.