Mivel közeleg az anyák napja, itt az idő, hogy elkezdjek keresgélni a holmijaim között. Bár 23 éve tanítok, eddig minden évben új műsorral készültem. Valahogy nem tetszik az elkészített tízen-huszonvalahány, pedig amikor egy-egy műsorral elkészülök, mindig úgy érzem, hogy igen, ez az! Aztán telnek az évek, változnak a gyerekek, és én úgy érzem, hogy nem elég jó, amit korábban írtam. A hosszú idő alatt soha nem használtam fel ugyanazt a verset kétszer, egy-két nagyon nagy kedvenctől eltekintve. Mindig úgy válogatom a verset, hogy az személyre szóljon.

Régebben jeleneteket is előadtunk, de aztán erről leszoktam, ugyanis sajnos nem mindenki jött el a műsorra, és nekem kellett beugranom. Így maradtak a versek. 

Most viszont szeretnék egy kis jelenetet megosztani, hátha valaki betanítja az osztályában, vagy az óvodában.

 A varrótű

Mesélő: Nem is messze, nem is régen, egy napsugaras délelőttön Piroska egy fa alatt ült az udvaron, hogy   édesanyjának zsebkendőt hímezzen. Varrt, varrogatott, egyszer csak ujjai közül kicsúszott a tű, és a földre esett. Nézte-nézte Piroska, de csak nem találta a sok fű között. Amint keresgélte a hímzőtűt, éppen arra ment a kacsa, hogy vizet igyon a vályúból. Megszólította Piroska:

Piroska: Kedves kacsa, kérlek szépen, keresd meg a varrótűmet, hiszen te még a víz alatt is látsz!

Kacsa: Egy tűt?!- nem, azt nem tudom megkeresni, sáp, sáp… Ha azt mondanád, hogy a legkisebb kukacot találjam meg, az egészen más dolog, de tűt! Sáp, sáp, sáp… Talán a kakas megkeresi, szólj csak neki!

Piroska: Hallod-e te Tarajos! Gyere csak ide, segíts megkeresni a varrótűmet!

Kakas: Kukorikú…Én a lábammal fel tudom kaparni a földet, és akármilyen magocskát vagy gyökérkét is meglátok, ilyesmit szívesen előkaparok. De tűt?! Nem is tudom, hogy mi az; szólj a galambnak, ott turbékol a háztetőn!

Piroska: Galambocska hallod-e? Repülj ide és keresd meg a tűmet!

Galamb: Nem, azt nem tudom, tu-bu-tuú… búzaszemet keresek neked, amennyit csak akarsz, de tűt!

Mesélő: Éppen arra ment a kecske.

Kecske: Mek, mek, mek, miért van olyan rossz kedve Piroska?

Piroska: Nem találom a varrótűmet! Kedves kecske, jó volna, ha megkeresné Miért rázod úgy a fejed?

Kecske: Mek-mek-mek, kereshetek neked édes füvecskét, jó illatú lóhere levelet, de tűt? Azt nem tudok keresni, mek-mek-mek.

Piroska: Most mi lesz velem? (sírdogál)

Bodri: Vau-vau, mi történt? Hadd segítsek csak!

Piroska: Jaj, kedves Bodri, leejtettem a hímzőtűmet és senki sem tudja megkeresni, brühühü. (sír)

Bodri: Hát megkeresni azt én sem tudom, de talán segít neked helyettem az okos cica, mindjárt elmegyek érte…

Piroska: Várj csak, Bodri, ne szaladj! Mit érek én a cica okosságával, nekem a tű kell!

Bodri: Bízd csak ezt a macskára, vau-vau. Annak olyan éles szeme van, hogy még a sötétben is lát. Mindjárt ideküldöm, beszélj vele!

Cica: Miau-miau, mit kívánsz tőlem Piroska?

Piroska: Leejtettem a hímzőtűmet és senki sem tudja megkeresni, hátha Te megtalálod?

Cica: Hmm, hmm, ha egeret kérnél, akár két vékával is hozhatnék neked a magtárból, de egy varrótűt? Hiszen azt sem tudom, hogy milyen a szaga.

Mesélő: Piroska nagyon elszomorodott. Most már nem tud varrni, hogyan hímezze ki a zsebkendőt tű  nélkül? Holnap lesz anyák napja, és az ajándék nem készül el. Bánatában megint sírdogálni kezdett. Meghallotta ezt a Nap a magas fák között és vigasztalni kezdte:

Nap: Ne sírj, kislányom, könnyekkel nem segítesz a bajodon. Ne kérj senkit, keresd meg magad türelmesen a hímzőtűt.

Mesélő: Piroska letörölte könnyeit, s elkezdte keresni a tűt, de csak nem találta. Akkor a Nap fénylő sugarát a tűre vetette, s az hirtelen felvillant; Piroska megpillantotta a zöld fű között és vidáman felkiáltott:

Piroska: Megtaláltam a hímzőtűt, gyertek csak!

Kacsa: Sáp, sáp, sáp, nocsak, nocsak… Hát ez a tű?

Kakas: Kukorikú-iii… jaj, milyen kicsike jószág!

Galamb: Tu-bu-tu-buúu… Furcsa szerzet ez a tű!

Kecske: Mek, mek, mek, … Juj, de hegyes, és hogy szúr!

Bodri: Vau, vau, vau… Ez ám a tű!

Cica: Miau-miau- ki hitte volna, hogy ilyen?!

Mesélő: Piroska hallgatta a háziállatok csodálkozását, közben ügyesen szép virágokat hímzett a zsebkendőre, és idejében elkészült az anyák napjára szánt ajándék.