Május elseje kapcsán a hagyományokról

Nem tudom, ki hogy van vele, én szeretem az ünnepeket. Rohanó életünkben kellenek ilyen napok, amikor az ember megáll, levegőt vesz és élvezi az élet apró örömeit. Mindig van, aminek lehet örülni. Én pl. örülök, ha szépen süt a nap, nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak. Várom a születés -és névnapokat, anyák napját, karácsonyt.
A mai napom is egy ilyen “örömnap”.
Nem tudom, merre szokás, szokás-e egyáltalán a májusfa -állítás, vagy májuskosár ajándékozás. Felénk szokás, bár eddig a családomban egyszer kapott a kisebbik lányom. 
A szokás szerint május 1. reggelére a fiúk májusfát állítanak kedvesük kapujába. Ennek lehetünk ma részesei, mivel a nagyobbik lányom barátja elhatározta, hogy az idén állít neki ilyen fát. Hogy hogyan is történt mindez, olvassátok el az ő blogján, elvégre ő kapta, én “csak” örülök neki.

                                           

Egyébként tegnap este fültanúi lehettünk egy szerenádnak, ami szintén jókedvre derített. Egy fúvós zenekar (4-5 fő) adott szerenádot egy lánynak a másik utcában, gondolom májusfa helyett. 
Sokan mondják, hogy ezek az alkalmak (Valentin nap, nőnap, stb.) csak arra jók, hogy a virágboltosok hasznot húzzanak belőle. Aki így gondolja, az gondoljon arra, hogy örömet szerezni nemcsak virággal lehet.
Most örül a lányom, a barátja, mi, és a szomszédból is átjöttek a sógornőmék, tehát örül “mindenki”. Lehet ezután rossz napunk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.