Nagy napra virradtunk, ma került sor a várva-várt osztálykirándulásra. Mivel iskolánk kis létszámú, és sokan nem tudják behozni a pénz, ezért évek óta közös kirándulást szervezünk az alsó tagozatosoknak, melyből a szülők is kiveszik a részüket. (Végül is ez egy szülők által szervezett kirándulás.) A mai napra egy nagyon jó programmal készültünk, szerintem visszatekintve pár év múlva is ez lesz a legemlékezetesebb. Ugyanis 3 állandó uticél van évek óta, és valószínűleg ez lesz a 4., ami közül ezután majd válogatunk.
Közeli célpontot választottunk a kiadások csökkentése végett, és így esett a választás Tokajra.
Miután megérkeztünk, a kilátóba mentünk fel („másztunk”, legalábbis ami engem illet. A sor elejéről a végére maradtam, többszöri pihenő beiktatásával.) Nagyon szép látványt nyújtott a Tisza és a Bodrog találkozása. Itt egy kicsit elidőztünk, ettünk, fényképeket készítettünk, a gyerekek szaladgáltak, egyszóval jól érezték magukat.
Ezután egy gumikerekű kisvonaton robogtunk, útközben integettünk az arra járóknak. Egy szépen gondozott szőlőbirtoknál megálltunk, és fényképeket készítettünk. A kapu és a sorok rózsával voltak díszítve. Ilyet eddig én még nem láttam, de nagyon tetszett.
A vonatozás után jött egy kis folyóparti séta, majd hajóra szálltunk. Egy közel egy órás hajóutat tettünk meg a Tiszán. Sokan most ültek először hajón. Természetesen ezt is mindenki nagyon élvezte.
Hajózás után a jó melegben jólesett egy kis hideg fagyi, majd irány a busz. Utolsó uticélunk Bodrogkeresztúr volt, a Motor Múzeum. Szerintem ez az, ami mindenki számára a legmaradandóbb élmény lesz. Miután szétnéztünk a múzeumban, kipróbálhattuk az oldalkocsis motorozást. Olyan kedvet kapott mindenki, hogy még a szülők is mentek egy kört. Mi, pedagógusok egy régi Trabanton „száguldoztunk”, mert ugye Trabanton szállni élvezet…
És persze átéltük, hogy döcög és pöfög, mert valahogy a sofőr és mi négyen túl súlyosak lehettünk a kis trabi számára.
Hazafelé a buszon a gyerekek csendben beszélgettek, ami azt jelentette a mi számunkra, hogy mindenki jól elfáradt, és fejben újra átélik a vonatozás, hajókázás vagy a motorozás pillanatait. Remélem mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én.
Tényleg jó volt… Én is ott voltam 🙂
(ibus0406)
:))
Fantasztikus lehetett, gyönyörű a táj!
Tavaly esküvőn voltunk Tállyán így Tokajba, és Sárospatakra is eljutottunk, ahol anyai nagyanyám lakott…
Idén is jó lenne visszamenni!
🙂
Én nem is tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Egyébként mi egy hegy szomszédságában lakunk.
Sárospatak nekem a második otthonom, 7 évig jártam oda iskolába.
Engem nem visztek el legközelebb?!!!
Ha megyünk az idén, majd szólunk. :))