Jöjjön az utolsó mese, amit kitaláltam. Néhány betűhöz az első bejegyzésben már említett oldalon találtok meséket. Sajnálom, hogy a többi mesét nem írtam le, de aki pedagógus, az tudja, hogy rohanás az egész nap. Plusz mivel én informatikát is tanítok, és a felső tagozat más épületben van, így hetente kétszer valóban rohannom kellett, hogy átérjek a gyerekekkel.
A vonat „s” meséje
A maci és az autó jó barátok lettek, mindig együtt játszottak, míg tomi az iskolában volt.
– Tü-tü-tü – mondta az autó, ami autó nyelven azt jelenti: ismételjük át, amit a közlekedésről tanultunk!
– Mmm – kezdte a maci, ahogy tanulta: Balra nézek, jobbra nézek, ha nem jön jármű, átmegyek.
– Tü-tü-tü, nagyon ügyes vagy!
– Mmm – kérdezte a maci – ma mire tanítasz meg? Az autó éppen válaszolni akart, amikor egy hangra lettek figyelmesek.
– S-s-s – hallatszott egy dobozból.
– Mmm – kérdezte ijedten a maci – mi lehet ez?
– Tü-t-t , nem tudom – válaszolta a vonat – nézzük meg!
– Mmm, én félek – felelte a maci.
– T-t-t, nem lehetsz olyan gyáva, mint egy nyuszi! – rivallt rá az autó. Odamentek a dobozhoz. Amikor kinyitották, egy vonatot pillantottak meg benne.
– S-s-s, végre! – sóhajtott fel a mozdony. Már teljesen elgémberedtem ebben a dobozban.
– Mmm, hát te ki vagy?
– S-s-s, én egy mozdony vagyok, ők pedig a vagonok.
– Tü-t-t – szólt közbe az autó – én már láttalak téged, te is egy közlekedési eszköz vagy.
– S-s-s, igen – felelte a vonat – de most vissza kell mennem a dobozba, mert Tomi születésnapi ajándéka leszek. A polcon majd találkozunk!