Versek a tanulásról

Az alábbi versek már a tanulásról szólnak, vannak olyanok, amik az ábécéhez kapcsolódnak, vagy éppen a helyesírás (u végű szavak) tanulását segítik. Ezeket a verseket szinte minden osztályomnak elolvasom, és van, amit meg is tanulunk.

        Ábécé
Megtanultam
az
ábécét!
Minden
betűt ismerek!
Figyeljétek,
ábécében
hogy
fújom a neveket!
Anna,
Árpád,
Bori,
Cili,
Csilla,
Dóra, Emőke,
Éva,
Flóra,
Géza,
Gyurka,
Helén,
Irén, Jenőke.
Kati,
Laci,
Misi,
Nóri,
Ottó,
ödön, Palika,
Utánuk
jön
Rozi,
Sári,
Szilvi,
Tomi,, Ulrika.
No
, de várj csak!
Hol
maradt el
Vili,
Zoli s a kis Zsolt?
Az
ábécé
végén
jönnek:
ők
zárják a betűsort.
  
A táncoló ceruza
Volt
egyszer egy
kisegér,
hosszú
bajszú
Balambér.
Ott
lakott az
ól
mögött,
sok
– sok ócska
lom
között.
Jól
megvolt ott,
nem
vitás,
mégis
kellett
más
lakás,
mert
ha esett,
fújt
a szél,
bizony,
fázott
Balambér.
Elindult
egy
szép
napon,
s
szétnézett az
udvaron…

Hohó! Itt a
kamara!

Nyitva – tárva
ajtaja!…-
Balambérunk
 beoson,
s
fent jár már a
polcokon.
Körülszaglász,
körülnéz…

Tyűha! Van itt
befőtt,
méz!
Mennyi
finom,

dolog
No,
itt éhen
nem
halok!-
Kiszemel
egy
üveget:
ebben
vajon
mi
lehet?
Ám
amikor
nekilát,
Majd
kitöri
a
fogát…
Bosszankodik
Balambér:
– Mennyi
üveg!
De
mit ér?
Hiába
van
mind
tele-
ha
bádog a
teteje!…-
Haragosan
jár,
matat.
Minden
polcot
átkutat.
– Nocsak!
Ott egy
nagy
doboz!…-
Bemászik,
s
úgy motoz.
Feltúrja
a
skatulyát.
S
mit talál? Egy
ceruzát!
-Hogyha
más nincs,
ez
is jó!
Ez
legalább
rágható!-
bölcselkedik
Balambér,
a
bajuszos
 kisegér.

Várj egy csöppet,
cimbora!-
kérleli
a
ceruza.-
Megmutatom,
mit
tudok,
a
falon hogy
táncolok.-

Mutasd, no, de
szaporán!
Mert
a fogam
fenem
ám!…
Falon
lejt a
ceruza
(sötét vonal
lábnyoma),
s
mire tánca
véget
ér,
hej,
messze jár
Balambér…
Az
ól mögé menekült:
kamra
falán
Cirmos
ült!…
a
táncoló ceruza
most
pingálta
épp
oda!…                    
  
Károlyi Amy: Tanulás
Menj
el innen, kicsi Kati
ne
lépj az utamba:
ceruzával,
tollal bánni,
tanulni
nagy munka.
Ha
meglököd a kezemet,
kiborul
a tinta,
dülöngélnek
a nagybetűk,
foltos
lesz az irka.
Egy-kettőre
befejezem
a
holnapi leckét,
addig
ügyeld, hogy is írom
a
nagy C-ét. és a kis c-ét.
Esztendőre
ismered az
Á-t
is, B-ét is C-ét is,
olvasol
sok szép mesét is,
tudod
a leckét is.
  
Kónya Lajos : Reggel

Az
iskola:
kötelesség.
Hív
a reggel:
tessék,
tessék,
aki
nem rest,
föl,
munkára,
nem
süt a nap a hasára!
Kata
frissen
ugrik
talpra,
ruháját
is
csak
felkapja,
reggelit
sem
akar
enni,
táskájába
kell
betenni.
Lilla
morog,
mint
a medve,
szundikálni
volna
kedve,
fogva
tartja
paplan,
dunna –
tízóráig
elaludna!
De
az álmot
csak
legyőzi,
felkél
lassan,
kezd
öltözni;
fut
az óra
percről
percre,
most
már bezzeg
ő
sietne!
Rendben
vagytok?
Lecke,
táska?
Mit
készítsek
uzsonnára?
Lilla
ezt már
meg
se hallja,
szárnya
volna –
úgy
rohanna!
Egy-két
irka
itthon
marad.
Keltél
volna
fel
hamarabb!
Nyugodt
szívvel,
tiszta
fejjel –
kellemesebb,
szebb
a reggel!
Szalai Borbála : Helyesírás
versben
Tudjátok-e,
Icu,
Samu,
mely
szó végén
rövid
az u?
E
szavakat
versbe
szedtem,
el
is mondom
néktek
menten.
Szürke
az ég, mint a hamu,
fészkén
ül már
 gólya, daru.
Hazafelé
baktat
Pityu,
húzza
vállát
két
nagy batyu.
Az
egyikben
fura
áru:
bábszínházhoz
sok-sok
bábu.
A
másikban
drót,
szeg, gyalu –
épp
ezekre
vár
most apu.
Nincsen
messze
már
a falu,
látszik
a sok
rácsos
kapu.
A
kapuban ott áll anyu,
azt
lesi, hogy
jön
– e Pityu…
Szürke
az ég,
mint
a hamu,
elszenderül
gólya,
daru…
S
ha bezárul
minden
zsalu –
elalszik
az
egész
falu…
Számolás
Fél
éve, hogy
iskolába
járok
s
ismerek már
minden
betűt,
számot.
Szépen
írok,
olvasok,
s
számolni is
jól
tudok.
Lám
csak, most is
azt
számolom
éppen,
hány
ötösre
feleltem
a
héten.
Mert
kaptam ám
mindennap!…
Mennyi
lesz az?
Éppen
hat!
  
Torna
Gyorsan
felállni kismagyarok
Lökni
előre a karotok.
Most
be, az égre fel majd le
Csípőre
téve végezve.
A
derekad hajtsd oldalra
Jobbra
először majd balra.
A
sarkad össze csinosan
Ugrani
egyet magasan.
A
tipegő láb ujjhegyen
Lássuk
milyen gyorsan megyen.
Karforgatással
együtt jár
Tapsolni
négyet jó lesz már.
  
Kiss
Dénes : Levél
Az
írásod
ákombákom.
Nem
lehetsz így
a
barátom!
Leveled,
ha
meg
is kapom,
betűidet
nem
olvasom.
Bárhogy
nézem,
papírháton
nincsen
más csak
ákombákom.
Majtényi
Erik: Gyurka írni tanul
Egyik
betű pocakos,
a
másik meg nyurga,
melyikkel
fogsz elsőbben is
megbirkózni,
Gyurka?
Ha
az első görbe lesz,
nehogy
kedved szegje,
hisz
előbb a csúnyábbja jön,
csak
később a szebbje.
Írj
gyorsan egy másikat,
azután
még egyet,
a
betűk a sor végén majd
kiegyenesednek!
S
végül az a sok betű,
pocakos
és nyurga,
éppen
úgy áll össze, ahogy
te
akarod, Gyurka.
Gyárfás
Endre : Írogató
Kisbetűk
és nagybetűk,
álljatok
a sorba!
Ne
ugráljon senki,
mint
ugri-bugri bolha!
Mondat
élén hadnagyok;
a
nagybetűk állnak.
Ők
vezetik a kicsiny
betűkatonákat.

Vélemény, hozzászólás?