Képes napló 14.

Ismét eltelt egy hét, és már szinte természetes, hogy lélegzetvételre is alig jut időm. De én így szeretem, mindig is jellemző volt rám a pörgés. (Erre egy volt gimis osztálytársam világított rá, miután pár éve az osztálytalálkozón megkérdezte: Te még mindig úgy rohansz, mint annak idején? Azt hittem, ez csak azóta van így, mióta családom van.) Sokkal jobb lenne, ha egy nap 48 órából állna. :))
Azért a múlt hét is bővelkedett pozitív dolgokban, csak lehet, néha a nagy rohanás közben észre sem vettem és elszaladtam mellette. Ami viszont megfogott, azt megmutatom.
Technika órán egy nagyon egyszerű kis papírhajót készítettünk, de utána volt a nagy verseny. Jó volt látni a tanítványaimat, mennyire elragadta őket a hév, ahogy szurkoltak és ahogy versenyeztek. Nagyobb örömet szereztem vele nekik, mint ahogy azt előtte gondoltam.
A kisebbik lányom újra meglepett egy kis sütivel. Több órai munkával készültek a pillangós muffinok.

Az osztályom még nem teljesen rázódott vissza a tanulásba, ezért előszedtem a tavaly használt játékos feladatokat a szorzótábla ismétléséhez.  Egy-két hiba előfordult, de a legtöbben hibátlanul dolgoztak.

Nem tudom, kinek mi a véleménye az iskolában megünnepelt születésnapokról. Volt olyan osztályom, ahol nem tartottuk, de tavaly, ahogy beszélgettünk a szülőkkel, azt mondták, hogy jónak tartják, vezessük be. Nem kötelező jelleggel, csak aki akar. Ilyenkor egy kis dallal köszöntjük az ünnepeltet, majd mindenki rajzol neki valami szépet. Az ünnepelt, ha akar, cukorral, sütivel innivalóval kedveskedik a többieknek. Szeptemberben ez már a második köszöntés volt.
Szeretek gyönyörködni az elém táruló táj szépségében. Ehhez nem kell messzire menni, mivel egy hegy a szemközti szomszédunk. A hétvégén ez a nyuszika látogatott le a hegyről a párjával együtt. Sajnos nem tudtam lefényképezni őket, de vicces volt, hogy az egyik sor közepén egy nyuszi ült a fűben, a következő sorban a szomszéd macskája, majd a következő sorban ez a nyuszi.
Mióta a lányom újra jár az egyetemre a vasárnap a főzésről szól. Olyan rutinra tettem szert a három év alatt, hogy most már fele annyi munkával készül el dupla mennyiségű étel. Ez már a csomagolás utáni pillanat. Főtt étel, saláta, desszert, és egy kis hideg kaja. Remélem kitart a jövő hétre!

Utoljára hagytam ezeket a gyönyörűségeket, akik nem lettek a vasárnapi program főszereplői a húslevesben. Láttatok már  ilyen sárgarépákat? A világos színű még csak-csak belefér a sárgarépa fogalmába, de a lila?? Az idén ilyen sárgarépák kerülnek elő a kertből.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.