Képes napló 15.

Két hetet kellene most elmesélnem, de az az igazság, hogy mióta újra iskolába járunk, illetve hétvégén rám szakad a házimunka nem nagyon jut idő az apró örömökre. Bár ez így nem pontos, ugyanis az igazság az, hogy én az órákra való készülésben, ötletek keresésében találom meg az örömömet. Mindig arra gondolok, hogy hogy fognak örülni a gyerekek annak a dolognak, amit majd elkészítünk.
Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ezentúl nem készítek minden héten képes naplót, mivel úgyis felteszem azokat a dolgokat, amivel az iskolában foglalkozunk. Csak olyanokról fogok írni, amit nem sikerült a hét folyamán megmutatnom, illetve egy-két személyes élményről.
Elkezdtük a termet őszi díszbe öltöztetni.
A múlt vasárnapi menü: kenyérlángos, sült tök, mustáros csirkecomb, rakott karfiol, lila káposzta saláta, pörkölt, meggyes csülök

A nagyobbik lányom vette ezt a könyvet (ez már a 2. Coelho-tól), amit a héten olvastam, és a nekem tetsző gondolatokat ki is írtam magamnak. Jó lesz később elővenni és újra elolvasni.

A kisebbik lányom kreációja ez az étel, amit múlt csütörtökön készített, és mivel annyira ízlett mindenkinek, vasárnap  én is megpróbáltam elkészíteni. Persze az enyém nem lett olyan jó, mint az övé. Fahéjas fűszeres csirkemellnek neveztük el.
A recept a következő: 4 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 2 gerezd fokhagyma, 30-40 dkg kecsap, 70 dkg csirkemell, 1 citrom leve, 1 mokkáskanál fahéj, 1 evőkanál kristálycukor, só, oregánó, bazsalikom, metélőhagyma ízlés szerint. 1 óráig áll ebben a pácban a hús, majd serpenyőben sütjük együtt az egészet, míg a hús meg nem puhul. Köretnek pirított krumplit adunk. Próbáljátok ki, nagyon finom!

Az olvadás és az oldódás két olyan fogalom, ami között nehezen tudnak a gyerekek különbséget tenni. Pénteken környezet órán kálium permanganátot oldottam vízben, majd  teát készítettem nekik, így láthatták a kísérlet hétköznapi megvalósulását is. Remélhetőleg meg is jegyezték, hogy mi a különbség az olvadás és az oldódás között. 

A teázás közben beszélgettünk az aradi vértanúkról, majd olvastam nekik egy történetet, amit kb. 30 éve egy Nők Lapja újságban találtam. A címe: Az aradi tizenhárom. (Ha jól emlékszem, Tordon Ákos a szerző.) Vagy én vagyok ügyetlen, vagy tényleg nem tette még fel senki a netre, de nem találtam meg, hogy linkelni tudtam volna. 

A virágoskertben már egyre több az elszáradt virág, de a sziklakertben ez a gyönyörűség köszöntött valamelyik délben.

Szombaton és vasárnap néhány órára feljött hozzánk a barátunk kisfia, aki 5 éves múlt. A lányaim, a vele való rövid foglalkozás után közölték, hogy ők még ráérnek a babaprogrammal, mivel nagyon sok energiát igényel egy ilyen gyerek. Igazuk van.
Nem látom helyesnek ilyen korban a számítógépezést, de van itthon egy-két fejlesztős cd, ezért kompromisszumként egy kicsit ezzel játszott, de utána találtam számára érdekesebb játékot. Rajzoltunk, festettünk ujjal, szívószállal; játszottunk Tűz, víz, repülőt; gólyák, békák és cápák voltunk. Nem is tudom, régen hogy csináltam? Házimunka, sütés-főzés, munkahely, gyereknevelés? Nehéz volt…

Vasárnap újra a főzésé volt a főszerep. Az évek során bevált módszerem az, hogy egy alapanyagból kiindulva többféle étel készüljön, így lerövidül a főzésre fordítandó idő. Múlt héten pörkölt, illetve a ledarált pörkölthúsból rakott karfiol készült. A héten a csirkemellé volt a főszerep: készült belőle rántott hús, egy adagot apróra vágtam és Knorr Mediterrán rakott zöldségporral készítettem el, a nagyobb adagból készült a lányom receptje szerint a ” Fahéjas fűszeres csirkemell”. 

Mivel a húslevesbe kerül töltelék, néhány kanállal olajban is sütöttem ki, így ezt is vitt a lányom. Készült még hamburgerzsemle, Gundel palacsinta és hot dog. 

A Hot dogot én lángos receptből készítem, kelesztés után elnyújtom, téglalapokra vágom és úgy kerül bele egy hosszában kettévágott virsli. Olajban sütöm ugyanúgy, mint a lángost. Nagyon szeretjük.

Vélemény, hozzászólás?