Nem is mi lettünk volna, ha zökkenőmentesen ment volna a dolog. Azzal nyitottunk, hogy elaludtunk. Negyedóránk volt, hogy elkészüljünk. Utána az ajtóban vártuk a kolléganőmet, aki, … nem érkezett meg. Tarapp az „elágazáshoz”, hogy majd menet közben  csatlakozzunk a csapathoz. Telefonon elérni persze senkit nem tudtam, de két vadidegen embert felébresztettem. Kiderült, hogy a kolléganőm úgy elaludt, hogy a szervező telefonálására ébredt. Így fél órával később indultunk el a tervezettnél. A lányaim már azt hitték, rosszul emlékszem a napra, vagy az időre. (Bennem is felmerült egy pillanatra.)

Hét órás buszozás után megérkeztünk. Először a schönbrunni kastélyt jártuk körbe, majd a Városháztérnél lévő Christkindlmarkt-on és környékén töltöttünk el 4 órát. A férjem állítja, hogy a budapesti sokkal szebb, de úgy gondoltam, egyszer az életben látni kell a bécsit is. Jövőre majd Budapestre megyünk, hogy megbizonyosodjunk róla, kinek volt igaza.

A látnivalókról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Fantasztikus, szemet gyönyörködtető,  lenyűgöző minden….

Ahogy utólag megnéztem a térképet, tuti, hogy nem láttunk mindent. A tájékozódás amúgy sem volt sosem az erősségem. Ezen az oldalon viszont egy olyan térképet találtok, ami nemcsak a sátrakat, hanem a benne lévő árukat és árusokat is mutatja. Hogy miért nem néztem meg előtte! (Mert nem volt jó a gépem. :((  Még most sem tökéletes, de legalább visszajött a kincsem egy része.)

Ha még több képben szeretnétek gyönyörködni, ugorjatok át ide.