Képes napló 25.

Újabb két hét telt el, így itt az ideje, hogy megosszam veletek az újabb képes beszámolómat.
Újévkor tettem egy fogadalmat, és tudom, hogy nem illik elárulni, ezért nem is teszem. De azóta aszerint telnek a napjaim. Sajnos az Inspirációs napló “feladatai” annyira “nehezek”, hogy nem mindig tudom “megoldani”: De azt mondta a lányom, hogy akkor írjak oda, amikor aktuális a dolog, és ne ragaszkodjak a napi bejegyzésekhez.
A múlt héten több e-mail-t is kaptam az új blogos ismerőseimtől (barátaimtól), aminek nagyon örülök. Ami mélyen megindított, az az a kedves ismerősöm volt, aki felajánlotta, hogy mivel szívesen kézimunkázik, küld a tanítványaimnak valami kis ajándékot, amivel jutalmazni tudom őket. Már maga a gesztus nagyon jól esett, mert nem sok ilyen embert ismertem eddig. Úgy gondoltam, hogy napjainkban a legtöbb ember magával foglalkozik. Itt a blogon viszont nagyon sok jó szándékú emberrel ismerkedtem meg.
Bizonyára mindenkinek van egy film, vagy egy könyv, amire azt mondja, hogy igen, ez az! Én így vagyok az Abigéllel. Nem tudom, hányszor láttam már eddig, de mindig megnézem, ha adják a tévében. Az elmúlt hetekben ez volt az esti elfoglaltságom, immár … nem tudom hanyadszor. Természetesen a regényt is olvastam, azt csak egyszer.
Visszaidézi gimnazista éveimet, mivel a mi kollégiumunkban hasonló szigor volt, bár én a nyolcvanas évek elején jártam suliba. 

Az elmúlt időkben az olvasásra is megpróbáltam egy kis időt szánni. Lucy Maud Montgomery Anne könyveit olvasom, e-book olvasón. Szokatlan, hogy nem lehet lapozni, de ugye haladni kell a korral. A könyv alapján készült film egy másik kedvenc, amit szintén megnézek, (pár hónapja adta is valamelyik csatorna), ezért is határoztam el, hogy a könyveket is elolvasom.
Bár az enyém lehetne!
Bergamottnál olvastam, hogy milyen környezetbarát mosószereket használ, így gondoltam, én is kipróbálom. A hétvégén elkészült a folyékony szappan, a mosószerrel még gondok vannak. Remélem az is kialakul majd pár nap alatt.
Szombat este a barátainkat látogattuk meg, és mivel a kisebb kocsival ment dolgozni, nekünk maradt a séta. Kellemes idő, telihold. Mi kell más, hogy az ember feltöltődjön? Mondtam a páromnak, hogy ezt bevezethetnénk, mint hétvégi időtöltés. Nem is emlékszem, mikor sétáltunk utoljára.

Szintén hétvégén a padon keresgéltem dolgokat, és a kezembe akadt néhány olyan emlék, amit azért tettem el, hogy öreg nyugdíjas koromban majd tudjak nézegetni. Főleg a lányaim füzetei, rajzai, de akadnak köztük iskolai rajzok is. Régen nekem is volt emlékkönyvem, és azt sajnálom, hogy nem tettem el. Milyen nagy kincs lenne most. Nem is tudom, divat-e mostanában a lányok között az ilyen emlékkönyv készítése. Én jövőre visszahozom, legalábbis az osztályomban. Aztán remélem, majd elterjed, mint az influenza.
A férjem indítványára a hétvégén csigatésztát készítettünk. Persze nem lett ipari mennyiség, de a hétvégi húsleveshez már elég lesz. Most egy terítőn várják, hogy teljesen kiszáradjanak. Jó kis időtöltés, és jó alkalom a beszélgetésre.

Imádom a téli fákat, mindig lenyűgöznek a szépségükkel. Régen rengeteg fenyőfás képeslapom volt. Bélyegeket, szalvétát és képeslapot gyűjtöttem gyerekkoromban. Ez is kiment a divatból. Ilyen öreg lennék?

A tél a dőzsölésről szól, legalább is nálunk. Nálunk egyébként is a vacsora a főétkezés, de most mindig van valami extra nasi. Hajában sült krumpli pirított szalonnával, hagymával. (Lekvárral és tejföllel is finom.) Ugye milyen jól néz ki?

Mozgalmas, eseménydús napokon vagyok túl. Remélem ti is legalább olyan jól éreztétek magatokat az elmúlt napokban, mint én.

Forrás:Google

4 Comments

  1. A barátság füzetre emlékszel? Minden oldal tetején volt egy kérdés (ilyesmik, hogy, hogy hívnak, hány éves vagy, melyik a kedvenc színed, stb.), és a lap minden egyes sora be volt számozva. Amelyik barátnődnek odaadtad, az választott egy számot, és minden kérdésnél az adott számhoz írta le a saját válaszát. Szinte minden évben indítottunk egy ilyet, de ezekből sajna már egyik sincs meg, pedig milyen jó lenne most visszaolvasgatni őket. 🙂

  2. Nálunk a lányok karácsonyra kértek emlékkönyvet, ami azóta szépen telik is…
    🙂

    Abban is igazad van, hogy a gyerekek között biztosan nagy sikert arat, mert már nálunk is nagy "divat" lett, és még csak elsősök!

    1. Igen, meg kell mutatni a mai gyerekeknek a régi dolgokat, mert attól, hogy van internet, ezek örök emlékek lehetnek (lehetnének). Szerintem a szalvéta- bélyeg vagy képeslap gyűjtése is hasznos elfoglaltság lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.