Ezen a héten egy állatkerti kirándulásra indultunk képzeletben. Mivel januári témánk a tél volt, és ugye szombaton derül ki, hogy kibújik-e a medve a barlangjából, rajzórára egy olyan témát találtam, ami mind a kettőhöz kapcsolódik. A gyerekeknek majd elmondom, hogy miért fontos ez az időjárás szempontjából (fontos-e egyáltalán), majd meghallgatunk egy dalt a medve töprengéséről. (Jön a tavasz, megy a tél…)

Ezután terveim szerint ki-ki olyan állatot készít majd el papírból, ami neki a legjobban tetszik. Ezek lesznek egy ideig a mi kis állatkertünk lakói.

Az alábbi könyvet régebben találtam a neten, így nem is tudom, ki volt az eredeti feltöltő. Köszönet érte.

Nagyon szeretem Nagy Lajos: Képtelen természetrajz című könyvét, melyben így vélekedik a medve és az időjárás, valamint a néphit kapcsolatáról:

A medve utálja a telet, ebben e tanulmány jó ízlésű írójához hasonlít. Az egész telet átalussza barlangjában, s ezáltal a szénkérdést és a spanyol nátha kérdését a lehető legpraktikusabban oldja meg, tehát nem is olyan ostoba állat, mint amilyennek kinéz. Gyertyaszentelőkor előjön a barlangból és szétnéz; ha szép idő van, a néphit szerint visszabújik a barlangjába, mert arról megtudja, hogy még sokáig tart a tél, ha pedig csúnya idő van, akkor künn marad, mert tudja, hogy nemsokára kitavaszodik. Így hiszi ezt a nép. A medve azonban sokkal ravaszabb, mint a nép és az ő hite, ha szép idő van, kinn marad, azért, mert szép idő van, ha pedig csúnya idő van, akkor visszamegy a barlangjába, azért, mert juj, de csúnya idő van odakinn. Ez a lehető legkörmönfontabb gondolkodás, amit a medve még azáltal is komplikál, hogy nem pont gyertyaszentelőkor bújik elő, hanem csak úgy gyertyaszentelő tájban, egy kicsit korábban, vagy egy kicsit későbben, csak azért, hogy a néphit egyáltalában ne tudjon rajta eligazodni.