Blogszülinap: egyévesek “lettünk”

Hát ez a pillanat is eljött! A blogommal egyévesek lettünk. Mint már írtam róla néhányszor, a lányom kezdett el blogolni, majd segített egy éve, hogy nekem is legyen egy.

Korábban tévedtem már mások oldalaira, de az fel sem merült bennem, hogy én is tudnék ilyet csinálni. Aztán, mikor a lányom megmutatta, csak csodálkoztam, hogy mennyire egyszerű. Belevágtam. Voltak elképzeléseim, tudtam, hogy a tanításról fogok írni, de néha egy-két személyes dolog is belekerült. Remélem nem baj.
Aztán izgatottan néztem, hogy hányan találnak rám, hányan olvasnak, csatlakoznak a rendszeres olvasók közé. Kicsit büszkeséggel tölt el, hogy szép számmal látogattatok meg, sokan hagytatok üzenetet, és úgy érzem, sikerült néhány barátra is szert tennem. Köszönöm ezt nektek.
Bár szeretem az ünnepeket, most úgy gondoltam, nem csapok nagy felhajtást. Egyszerűen csak közlöm a jó hírt, és kérem, hogy a továbbiakban is tiszteljetek meg a jelenlétetekkel! Ha pedig megjegyzést is hagytok, az már külön öröm számomra, ahogy mondani szokták, hab a tortán.

Mivel az életem elég pörgősen élem, már szaladok is tovább! Ha van kedvetek, továbbra is tartsatok velem!

7 Comments

  1. Elsőnek gratulálok, mert bizony büszke is lehetsz rá, hiszen valóban sokan kedveltek meg ezt én is így látom…!!!
    További sok örömet kívánok, amit a blog nyújthat és még több barátságot, amivel az ember többnek érezheti magát…hiszen, ők azok, akik kedvességükkel szebbé varázsolják a blog oldalát…Minden jót kedves Sucika!

  2. Gratulálok!Kb.3 hónapja olvasom csak a blogot,mint szülő, egy harmadik osztályos kisfiú anyukájaként.Nagyon jó ötletei vannak,sok segítséget kapok az itthoni gyakorláshoz.További sok sikert kívánok!Mariann

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.