Pár napig gondolkoztam, hogy írjak-e az elmúlt hét eseményeiről, végül úgy döntöttem, néhány fényképet azért mégiscsak megosztok veletek is. 

Az idén lehetőségem volt iskolánk 5 tanulóját elkísérni a Pálkövei Ifjúsági Táborba a Balaton partjára, amit pályázat útján nyert a szerencsi kistérség. Azt tudtam, hogy számomra ez nem nyaralás lesz elsősorban, de sokkal nehezebb volt, mint gondoltam. 

Az a mondás jutott eszembe, hogy : Aki nem tud úszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos. És hogy miért? Mert én nem tudok úszni. Legalábbis nem vagyok biztos úszó, így csak ott úszkálgatok, ahol leér a lábam. Az északi parton pedig nagyon mély a víz, az egyik tanítványomat már a lépcső alján ellepte. Bezzeg az a kettő, aki tudott úszni, rögtön megindult befelé. Így én lettem a határ, csak mindig volt szabálytalan határátlépő. Gondolhatjátok, mennyire álltam nyugodtan a vízben. Az volt az úszni nem tudók szerencséje, no meg az enyém is, hogy a strand szélén kialakítottak egy kis területet a kisebb gyerekek számára. Ez lett a mi birodalmunk.

Persze a strandolás mellett voltak sportrendezvények, filmvetítés, szalonnasütés, diszkó, karaoké, túra, éjszakai „rókavadászat”, hogy csak néhányat említsek.

  

Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor vállalok ilyen feladatot, ha a déli partra megyünk. Persze a gyerekek nagyon élvezték. Végeredményben én is, csak ugye a felelősség volt nagy. Nem baj, majd kárpótol a családi nyaralás.