Látható hangok

Az elmúlt hetekben egy 30 órás tanfolyamon vettem részt, melynek címe lehet, hogy sok embernek lesz ismerős: Látható hangok. Egy nagyon aranyos hölgy volt az előadó (Dr. Antal-Lundström Ilona, a zenepedagógia professzora), aki nagyon kedves és közvetlen volt. Jó hangulatban telt a 30 óra, sokat énekeltünk, játszottunk, “tanítottunk”. Természetesen kaptunk anyagot is, amivel majd az osztályunk tanulóit fogjuk fejleszteni. 
látható hangok     látható hangok     látható hangok
Nem akarok sok dolgot írni, mert az oldalukon megtaláltok minden infót, inkább néhány fényképet mutatnék, és megosztanám veletek azt a musicalt, amit  készítettünk az Ilonától kapott daloskönyv segítségével. (A Vuk című diafilm rövidített változata, 9 dallal.) Aztán a csapatunk elő is adta a kis művet.
Annyit azért szeretnék elmondani, hogy mi is a programjának a lényege. (Pontosabban fogalmazva idézek az oldalról.)
“A Látható hangok oktatócsomag, amely a kommunikációs kompetencia kifejlesztésére alkalmas pedagógiai program, amely azon a tényen alapszik, hogy a hang mind a nyelvi, mind a zenei kommunikációnak az alapköve. A Látható hangok egy komplex esztétikai programban játékos, népi gyermekdalokkal és érdekes ”hangképekkel” gyakorolja a gyerekek hangmegértési és kifejezési képességét.” 

látható hangok
Írtatok már musicalt? Én még nem, de ezután fogok. Mert hogy is készül egy musical? Adott egy történet, amit teletűzdelünk hozzá illő dalokkal. (Jelen esetben a vidám zenészek dalaival, de bármilyen dal jó hozzá.) A könyvhöz tartozik 2 CD is, így könnyedén megtanulhatóak, és mivel a legtöbb dalhoz játék is tartozik, biztosan nagy hasznát veszem majd a továbbiakban. Már el is kezdtünk ismerkedni velük, és pár nap után az osztály kedvence lett a 120-as, ami kis manókról szóló, karácsonyi történet. (Nekem is az egyik kedvencem.)

Fekete István:
Vuk 
MESÉLŐ: Valahol az erdő mélyén, egy nagy
fa gyökerei között rejtőzködő rókavárban egy kora tavaszi napon nyolc kis róka
született.
1.      DAL: Tavaszi dal
(95.)
Mesélő: Apjuk és anyjuk büszkén
szemlélte őket, és nem is sejtették, hogy hamarosan eljön a Simabőrű Ember, a
villámló botjával, meg a kutyáival és feldúlja otthonukat. Csak két kölyök
menekült meg: egy rókalány, akit a Simabőrű hazavitt, és a kis Vuk, akit anyja
időben elrejtett az erdőben.
Karak az öreg róka magányos vadászata
közben panaszos hangra figyelt fel.
VUK: Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes
vagyok…
MESÉLŐ: Ekkor egy mély hang kiáltott
vissza a dombról
KARAK: Ki fia vagy odalent, kis vérem?
VUK:
Kag fia vagyok… és még kicsi vagyok. Segítsetek Vuknak, a kisrókának!
KARAK:
Gyere felém, Vuk, Kag fia. Iny, az anyád nem jöhet érted. Engem küldött. Az én
nevem Karak, és rokonod vagyok. Velem kell jönnöd. Ezentúl az én barlangomban
fogsz lakni.
MESÉLŐ: Karak barlangja egy sziklafalban volt. Szigorúan meghagyta
Vuknak, hogy meg ne moccanjon, amíg ő alszik. A
kisróka sokáig nem bírta a tétlenséget, és ugrándozása felriasztotta Karakot.
KARAK: Megmondtam,
hogy csendben légy! Tanuld meg, hogy a róka nappal alszik és éjszaka vadászik!
2.      DAL: A kis róka (7).
MESÉLŐ: Miután Karak felébredt
el is indultak Vuk első vadászkirándulására. Útközben
Karak tanítgatta neki, hogy mire kell figyelnie vadászás közben. Meg kellett
tanulnia, hogy a sünnel csak éretlen kölyök próbálkozik.  Azt is megtudta, hogy Nyau, a macska igen
nagy falat egy ilyen kisróka számára. A kisróka nehezen szokta meg, hogy a
szemét sohasem szabad tágra nyitnia, mert a villogása elriasztja a zsákmányt.
3.      DAL: Az erdőn (96.)
MESÉLŐ:
Közben az erdő széléhez értek, ahol a Simabőrű háza állt.
KARAK:
Kis Vuk, ez itt a legnagyobb ellenségünk, a Simabőrű
háza. Ő pusztította el a szüleidet és testvéreidet. Óvakodj tőle, mert villámló
botjával messziről is tud ölni, és a házát éjjel-nappal őrzi Vahur, az áruló
rokon.
MESÉLŐ: A kerítésen túl Vahur éppen fiatalabb társát oktatta.
VAHUR: Vigyázz a gazda tyúkjaira, mert ha csak egyet is elvisz
közülük a róka, az egész falu hangos lesz a szégyenünktől!
4.      DAL: Erre jön 1. vsz. (6.)
KARAK:
Eredj fogjál Unkát!
MESÉLŐ:
Mondta Karak, amikor a patak partjára értek, ahol önfeledten zenélt a békák
népe. Vuk itt a nádasba bújt el, várva a kedvező alkalmat…
Az
alkalom nem is késett soká. Vuk a béka után vetette magát és nem sejtette, hogy
Unka nemcsak kiváló énekes, hanem valóságos ugróművész.
5.      DAL: A békanép (10.)
MESÉLŐ:
Ám ekkor feltűnt Tás, a kacsa, az orra előtt. Nem is gondolt mát Unkára. Apró
lábaiban megfeszültek az inak, nem érzett mást, csak a vadászat ősi
gyönyörűségét. Tás éppen szundikált, amikor Vuk ráugrott. Aztán kihúzta a
kacsát a partra, és nagy, komoly rókának érezte magát. Ő, Kag fia, aki még alig látszik ki az idei fűből,
megfogta Tást.
6.      DAL: Kacsa mama úszik (8.)
MESÉLŐ: Másnap, harmadnap és a
következő napokon egyformák voltak a hajnalok és az éjszakák. Vuk nőtt, és
rövid utakra már maga járt zsákmány után. Karak
nem győzött csodálkozni gyors fejlődésén.
Egyik este az erdőszélen portyázott
Vuk, amikor egy házhoz ért, mely körül volt kerítve.A levegőben Vahur szaga
járt, de jól ki lehetett venni a baromfi ólak
nehéz illatát is.
7.      DAL: A baromfiudvarban (22.)
MESÉLŐ: A tyúkól felé tartott, amikor a sarokban fellobbant két
zöld lángocska, két figyelő, mozdulatlan szem. Vuk észrevette, hogy rab róka
figyeli. A két kis rókaorr összeért a rács hideg
vasa mellett.
VUK:
Ki vagy?
INY:
Iny a nevem, anyámat is így hívták.
VUK:
Akkor én a testvéred vagyok! Várj rám, visszajövök érted!
MESÉLŐ:
Nem sokkal később Vuk Karakkal tért vissza. A kutyák a zápor elől behúzódtak a
Simabőrű házába. A rókák sebesen ásni kezdtek. Karak és Vuk kívülről kaparta a
földet, Iny belülről dolgozott eszeveszetten.
Egyszer csak Vuk felkiáltott:
VUK:
Lent is be van Iny zárva.
MESÉLŐ:
A vasrács nemcsak a föld fölött, de alatta is őrizte a rab rókát. Végül Vuk
ötletének köszönhetően, egy szekér segítségével sikerült kiszabadítaniuk Inyt a
ketrecből. Pár perc múlva a három róka már az erdő felé rohant.
Egy
hideg őszi napon éles kürtszó vágott végig árkon-bokron, és zizegve, törve
megindult a hajtás. Kiabáltak a hajtók, egyre sűrűbben durrantak a puskák, s az
erdő lakói halálos rémülettel menekültek.
VUK:
Nem mehetünk semerre. Mindenütt ott a Simabőrű, a villámló bottal.
8.      DAL: A vadász (47.)
MESÉLŐ:
Karak azonban nem bírta tovább, és kiugrott a sűrűből. Élesen dörrent a puska.
Karak érezte, hogy valami belemart az oldalába.
Visszatámolygott, lefeküdt, és megtört szemét még egyszer Vukra emelte.
KARAK:
Én most elmegyek. A barlangom a tiétek.
9.      DAL: Jól vigyázz, te kisegér (5. átdolgozva)
MESÉLŐ:
Leesett a hó. Egy napon Iny elment egy idegen rókával. Sokáig Vuk sem maradt
egyedül a barlangban. Csele, a rókakislány itt keresett menedéket a hideg elől. Mire kitavaszodott,
Vukból büszke apa lett.
Ha felkeltettem az érdeklődéseteket, látogassatok el az oldalra, 
ismerkedjetek meg a kiadványokkal, és próbáljátok ki!  

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?