Az idén 75 gyereket vittünk a zánkai Erzsébet táborba, és úgy alakult a helyzet, hogy én voltam az egyik kísérő. Aki táboroztatott már, az nagyon jól tudja, hogy ez nekünk nem nyaralás volt, hanem munka. Persze ezt is lehet többféleképpen csinálni, úgy hozzáállni, hogy más is hozzáférjen, de én nem az a típus vagyok. 8 tanuló jelentkezett az osztályomból, akiknek a pót anyjuk lettem erre a pár napra.
Sajnos az időjárás és egyéb okok sem kedveztek a gondtalan pihenésnek, de biztos, hogy emlékezetes marad mindenki számára az eltöltött pár nap. Fényképet készítettem néhányat, de most inkább aktív résztvevője voltam a programoknak, így vártam a kollégáim képeit is. Van, akijét még mindig várom, de gondoltam, ideje megosztani az élményeinket, úgyhogy jöjjenek a képek!
Nem akartam sok kommentet hozzáfűzni (kivételesen), hiszen a képek magukért beszélnek.
Remélem megyünk jövőre is!
Nagyon jó összeállítás. Klassz lehetett.
Köszi. Igen, az volt. :))
🙂
Eszembe jutottak a saját táborozási élményeim Balatonakalin, úttörőként. Imádtam járni és nagyon szeretem azóta is a Balatont. Látom a gyerekek is élvezeték, Veletek együtt!!!:)))
Igen, mindenki jól érezte magát. :))
Úgy tűnik mindenki jól érezte magát! :))
Mi tavaly jártunk itt, felejthetetlen hét volt számomra. Valószínűleg a gyerekeknek is mert idén is jönnek velem Fonyódligetre.
Ha valaki nem érezte jól magát, az csak saját magát okolhatta. A mi iskolánk két éve volt Fonyódligeten. Csak jókat mondtak róla.
Nagyon szeretem a blogodat
Úgy örülök neki! Épp jókor jött egy kis dicséret. :))))