Képes napló 35.

Mint a lentebbi képekből látni fogjátok, ezt a bejegyzést jóval korábban, rögtön a tanév végén kezdtem el írni, aztán a sok elfoglaltság miatt csúszott, csúszott, és csúszott a közzététel. Végül, mire elkészült, már véget is ért a nyári szünet. Ebbe a képes naplóba így aztán került minden: munka, munka, munka, költöztetés haza, vissza, haza, egy kis szórakozás és nyaralás. Akinek van kedve, nézze meg a képeket és olvassa el az én kis naplómat.
Bár idén a hatodik osztályom ballagott, soha nem kaptam még tarisznyát. Felénk ugyanis az a szokás, hogy az osztályfőnök, az igazgató és az igazgatóhelyettes kap. (Alsós kollégákkal beszéltünk is már erről egy párszor, csak úgy egymás között, halkan, hogy úgy tűnik, mintha ötödikben kezdődne az iskola, és mi nem is lettünk volna négy évig. Ezt nem panaszként mondom, csak furcsa. De ugye a szokás.)
Most viszont úgy alakult a helyzet, hogy megkaptam életem első tarisznyáját. (Már ugye a saját ballagásaimon felül.) Jó érzés volt, mikor az egyik tanítványom a nyakamba tette. Megköszönte a négy év munkáját is. Nagyon megható volt. Egy volt kolléganőm mondta egyszer, hogy ha egy osztályból csak egy gyerek is hálás szívvel emlékszik ránk, már elégedettek lehetünk. Azért nekem több van.
Szintén júniusi történet a nagyobbik lányom diplomaosztója. Okleveles logisztikai menedzser lett. Nagyon büszkék voltunk, vagyunk rá, mivel keményen megdolgozott a szép eredményért. 

Az idei nyárra beterveztünk egy kis lakásfelújítást, mivel már 25 éve, hogy építkeztünk. Nagyon sok munkával járt, nem is értünk a végére, de amit erre a nyárra terveztünk, azt sikerült megvalósítani. Most már csak egy-két heg tanúskodik arról, hogy mennyire kivettem a részem a munkából. Volt tereprendezés favágással, fűrészeléssel egybekötve, kerítésbontás és építés, festés, függönyvarrás és takarítás reggeltől estig. (Persze 10 nap múlva meg sem látszott, hogy nagytakarítás volt.) Nagyon elfáradtunk, de megérte: kívül-belül megszépült a házunk. Folyt. köv. jövőre.

A sok munka mellett, közben, és főleg utána azért a pihenésre is jutott idő. 
Monokon idén 2. alkalommal rendezték meg a babfesztivált, és mint monoki származásúnak, fontosnak tartottam, hogy elmenjek, ha csak pár programra is. (Mert ugye az a fránya lakásfelújítás!) A lányommal szombaton délután mentünk fel, és így láthattuk Straub Dezsőt, Korda Gyurit és Balázs Klárit. De ettől fontosabb volt, hogy találkoztam kedves ismerősökkel. Ezért szeretem az ilyen fesztiválokat.

Szokásunkhoz híven az idén is a Balatonra mentünk nyaralni. Ugyanaz a kemping, ugyanaz a program. Olyan ez, mint régebben volt az Erzsébet gála. Emlékszik rá valaki? Erzsébet asszony mindig ugyanabban a ruhában, a nyitótánc pedig mindig a Palotás volt. Ő sem unta, mi sem unjuk. Idén nagyit is magunkkal vittük. [A fotók nem az én kezem nyomán készültek, gondolom a rendszeres olvasóim észrevették. :))) ]

Jó pár éve a csokifesztivál az, ami “zárja” a nyári szünetet. Idén aug. 22-24. között került megrendezésre, immár 7. alkalommal. Mivel egyéb elfoglaltságom volt, megint csak 1 nap mentem be, vasárnap, amikor a nagyobbik fellépett a divatbemutatón. Hát, nem tudtam megállni, kicsit elérzékenyültem, amint megláttam ezekben a csodálatos ruhákban. De arra odafigyeltem, hogy ne pityeregjek. Azt tartogatom az igazira.

A múlt héten aztán beindult a lázas készülődés az új tanévre. Azt hittem, az idén végre “lazíthatok”, mert olyan tankönyvekből fogok tanítani, melyeket már legalább egyszer használtam. Aztán nem így lett. De majd erről később írok. Mára ennyi, kedves naplóm, és kedves régi és új olvasóim. 

9 Comments

  1. De jó újra olvasni soraidat…Eseményekben gazdag nyár áll mögötted-mögöttetek,de biztosan nagyon sok szép emlékkel is gazdagodtál! :)Nagyon szép család vagytok:)
    Örülök,hogy ismét jelentkeztél,sok sikert kívánok az új tanévhez és az új osztályodhoz!(Nagyon szép a tarisznya!)

  2. Mindig öröm olvasni soraidat, s végre a családi fotókat is megosztottad velünk! Így már érthető, hogy miért volt olyan "nagy csend" körülötted! Kicsi yorki hogyan viselte a felfordulást?! A közös varrást majd egyszer bepótoljuk, ha bekényszerülünk a szobába! Nagyon szép lett a lakás…az új dolgokkal költözzön be hozzátok még több szeretet, megértés, boldogság!!! Ha még befér…, mert megérdemled kicsi lány!!!

    1. Drága Valika!
      Benike mély depresszióba esett, pedig egy héttel előtte elmondtam neki minden nap, hogy menni fogunk. Nem tudom, a varrás össze jön-e nekem az idén, de bízzunk benne. Nagyon drága vagy, hogy ilyen szépeket kívánsz, köszönöm szépen. Pusssssz. :)))

Vélemény, hozzászólás?