6. Robika
7. Noncsika
Minden nap hoz magával valamit: Év elején gyakran viselt napszemüveget, de hoz vállra vehető retikült, amit egész nap magán visel, plüssjátékot, amit a padjában tart, műanyag dinoszauruszokat, amik a kedvencei, vagy éppen karkötőt. Minden nap kíváncsian várom, hogy vajon mivel fog éppen beállítani. Alkalmanként beszámol a kutyájáról és a macskájáról. De elhozza megmutatni a matricáit is, amit éppen kaptak a boltban. Mikor a fényképész készítette róla az első iskolaéves képet, a padra letette az éppen nála lévő retikült, és úgy készült róla a fénykép. „Kaptam” is az anyjától, mikor meglátta az elkészült képet.
8. Kittike
Ő az, aki nagy csillogó kék szemekkel közölte, hogy nagyon szeret járni az isibe. Még a tanév elején volt két aranyos történet vele kapcsolatban. Tanultuk az ú betűt. Ő viszont akárhogy csücsörített, a szavakban nem tudta kimondani. Tudta, hogy melyik az a betű, csak nem állt rá a szája. Kétségbeesve mondta: Tanító néni, én ezt az ú betűt csak ó-nak tudom kimondani. Aztán csücsörítettünk együtt, végül sikerült.
Egy másik alkalommal a testvére, aki negyedikes, nem jött iskolába, mert beteg volt. Második óra közepén eszébe jutott, hogy hiányzik a tesó. Zokogva sírt, így megkértem a kolléganőt, hogy vigye haza. (Két házzal laknak arrébb.) Kis idő múlva apával, mosolyogva jött vissza, és folytatta a tanulást.
9. Elike
Róla is ejtettem már szót. Bármit csinált, mindig figyelt arra is, amit a másodikosokkal beszéltünk. Többször bemondta a helyes választ, miután megunta, hogy a másodikosok nem tudnak válaszolni. Ez azóta sem változott. Néha olyankor is válaszol, amikor nem is tudja, a másodikosok meg elfogadják, mint választ. Ilyenkor rájuk kell szólnom, hogy ne figyeljenek rá, mert ő még nem tanulta, nem tudhatja. Van egy kis probléma a viselkedésével, éppen ezért többször mondtam már, hogy kérem az ellenőrzőjét. Ilyenkor szemlesütve, megszeppenve, halkan mindig azt válaszolta, hogy: „Nem szeretném.”
Mindig ő szeretne szerepelni, bemondani a helyes választ, így néha kiabál, hogy túlharsogja a többieket. Próbálom róla leszoktatni, mert amúgy is zavaró lenne, nem még összevont osztályban.
10. Mancika
Róla az első dolog, ami eszembe jut: a hullámvasút. Nem találkoztam még olyan gyerekkel, mint ő. Nem tudom, hogy mikor merre jár, de olyan hullámzóan teljesít, hogy csak nézek. Néha szárnyal, egyedül ő tudja a választ, máskor meg a nevét sem tudja leírni. (Na jó, ez egy kicsit túlzás, de értitek, mire gondolok.) Nagy a szeretetigénye, többször elmondta, hogy őt nem szereti az anyja. (Ekkor az én kisebbik lányom jutott eszembe, aki egyszer azzal állt elő, hogy őt nem szeretjük annyira, biztos nem is mi vagyunk a szülei, csak örökbe fogadtuk.)
Egyik alkalommal a testvére beteg lett, telefonáltam, hogy jöjjenek érte. A nagyobb testvére jött fel, és Manci annyira magán kívül ordított, hogy ő is haza akar menni, mert érte nem fognak délután jönni, hogy nem tehettem mást, hazaengedtem. Nagyon szereti a testvérét, akivel az összevonás miatt egy osztályba jár, bepakol helyette, viszi utána a táskáját, sapkáját, anyáskodik felette. Segítőkész, szeretni való kicsi lány.
Sucika, egyáltalán nem unalmas! Öröm olvasni minden sorod!
(: Tudod, hogy a februári Tappancs tanítói kiadásában hivatkoznak rád? 🙂
Akkor örülök neki: :))
Nem tudtam, nem kaptam tanítói kiadást. Mivel kapcsolatban? El tudnád esetleg küldeni?