A b – d megkülönböztetése sok gyereknek jelent gondot. Korábban már mutattam egy ötletet, melynek alkalmazásával azóta a legtöbb tanítványom meg tudja különböztetni a b-t a d-től. De nem mindenki. Ha olvastátok azt a bejegyzést, tudjátok hogy a táblán lévő szív és kéz, valamint az irányok (bal-jobb) segítségével magyaráztam, és mutattam be Duci Dinit és török basát.
A mostani ötlet, amit eddig nem volt időm megmutatni, nagyon egyszerű, és ennek segítségével most már mindenki tudja nálunk, hogy melyik a b betű, és ebből következően melyik a d betű.
Mi az, ami mindig kéznél van mindenkinek? Hát a keze. Bal kezünket behajlítva b betűt formálhatunk. Így, ha gond van, egyszerűen csak „elővesszük” és látjuk, hogy a könyvben lévő betű így néz-e ki, vagy sem. Ha így néz ki, akkor b betű. Ha nem, akkor d. (Felesleges a jobb kezünkkel a d betűt mutatni, mert akkor megint megadtuk a lehetőséget az összekeverésre.)
Amikor tanítottam, a saját kezemre rajzoltam krétával a b betűt, így mindenki láthatta, hogy a behajtott ujjaim valóban úgy néznek ki, mint a b betű.
A rögzítéshez egyetlen mondatot mondtunk: „Bal kezemmel b betűt mutatok.”
A bejegyzéshez most készítettem egy egyszerű képet, amit ki is lehet tenni a táblára, vagy a gyerekek padjára, vagy felragasztani a könyvjelzőjükre, és akkor mindig szem előtt van.
Próbáljátok ki, garantált a teljes siker!
De jó ötlet! Köszi 🙂
🙂
Ez marhajó! Köszönöm! 😀
Még ilyen logikusat! Hát ez nagy ötlet volt! Köszi!
Köszi. Annyira egyszerű, szerintem azért nem jutott eddig eszébe senkinek. :))
Évek óta így tanítom! 😉
Itt a lényeg azon van, hogy csak a b betűt rögzítjük, és mutatjuk, illetve mondjuk a mondatot.
Szuper ötlet! Köszi