Összeadás tízesátlépéssel első osztályban – ahogy én csinálom

Első osztályban az elmúlt hetekben tanultuk az összeadást tízesátlépéssel, néhány órája a kivonás került terítékre. Bizonyára minden kollégának megvan a saját módszere, gondoltam, épp itt az ideje, hogy megmutassam, én hogyan csinálom.

Annak idején, idősebb kollégák mondták, hogy összeadásnál az ujjainkat használva az első tényezőt mutassuk, aztán pótoljuk tízre, tegyük a fejünkbe az eredményt, vagy vigyük le a lábunkra, és úgy adjuk hozzá még azt, ami maradt. De jöttek a problémák. Tízig csak sikerült pótolni, de közben elfelejtették, hogy mennyit is kellene hozzáadni még ahhoz a bizonyos számhoz.
Ekkor találtam ki, és azóta sikeresen alkalmazom minden osztályomban, hogy a második számot mutatjuk. Természetesen korongokat is használunk, meg a számegyenesen is ugrálunk, meg bontjuk is a számokat, kinek mi a jobb, könnyebb.

Minden esetben szöveggel is kísérjük, amit csinálunk. A lehető legegyszerűbb mondatot alkalmazva rögzül a gyerekek fejében a teendő.

Az első órán 9-hez adtunk számokat, és kórusban mondtuk: “Kilenchez először mindig 1-et adunk, mert úgy lesz tíz.” Aztán megbeszéltük, hogy ami maradt, még azt is hozzá kell utána adnunk.

“8-hoz mindig 2-t adunk, mert úgy lesz tíz. 7-hez mindig 3-at adunk, mert úgy lesz tíz.” És így tovább… Ezt minden órán elismételtük, mint egy kis mondókát.

Minden órán azzal kezdtük, hogy miután felírtam a táblára a feladatot, korongokkal kiraktuk, majd az ujjainkkal is mutattuk és számoltunk hangosan. Ehhez régebben laminált lapokat használtam, amin egy-egy sorban 10-10 korong számára volt hely.

Az idén a “vőnek való” hozott nekem egy műanyag alkalmatosságot (ami egyébként kidobandó szemét lett volna), aminek pontosan olyan a mérete, mint a korongoké. Így az idén ezt használjuk. Előnye, hogy a korongok nem mozdulnak el, mint a papíros megoldásnál. De akkor nagyon jó volt az is.

Ezek után nézzük, hogy is működik ez a három módszer.
A feladat:   7 + 5 =
1. A táblára felírom a feladatot, és felteszek 7 db piros korongot. A gyerekek a korongkirakóba tesznek ugyanannyit. Ezután a markunkba veszünk annyi korongot, amennyit a második számjegy mutat. (5)
Majd jön a mondóka: 7-hez először mindig 3-at adunk, mert úgy lesz 10.
Lerakjuk a 3 korongot, a táblán beírjuk a bontáshoz a 3-as számot. 
Ezek után megnézzük, hogy hány korong van még a markunkban (2). Ezt is rögzítjük a táblán, majd lerakjuk a korongokat, és megállapítjuk a végeredményt.

2. A korongok használata során, felmerült a kérdés, mi van, ha nincs nálunk korong? A kezünk viszont mindig kéznél van. Maradva az előző feladatnál az 5 ujjunk az 5 korongot helyettesíti, vagyis ötöt mutatunk. (Logikus volt mindenkinek, nem is gondolkodtak azon, hogy miért nem a 7-et mutatjuk.) Ezek után elkezdjük az ujjainkat egyesével bezárni, és közben számolunk:
7 + 1 az 8, meg 1 az 9, meg egy az 10, és így tovább, míg minden ujjunkat be nem zárjuk (hozzáadtuk a 7-hez). 
Néhány órával később már nem is mondjuk, hogy meg 1, meg 1…. csak továbbszámolunk, miközben egyenként bezárjuk az ujjainkat. Az a szám, amelyiket az utolsó ujjunk bezárásakor mondunk, lesz a végeredmény. Vagyis 8, 9, 10, 11, 12.
3. Végül a számegyenesen is lelépjük. A 7-re állunk és ugrunk ötöt. A bontáshoz pedig egyszerűen megállunk, megpihenni egy kicsit, mikor a 10-re érünk. Itt volt, amikor Pumuklit készítettem el, és ő ugrált a számegyenesen, volt, hogy egy nyuszika, vagy egy egyszerű emberke. 
Többször volt olyan eset is, hogy a számegyenest a padlóra is lerajzoltam, és a gyerekek ugrabugráltak rajta, és számolták ki az eredményt.
Szívesen incselkedek a gyerekekkel számolás közben, amit ők nagyon élveznek. Mikor sikerül kiszámolni egy feladatot, én közlöm velük, hogy “Nem hiszem el!” Mármint, hogy annyi az eredmény. Ekkor, mintegy bizonyításként vesszük “elő” az ujjainkat. Persze ezt sem hiszem el, ezért jön a számegyenes. Mikor ott is ugyanaz a végeredmény, belátom, hogy igazuk van. Ennek mindenki nagyon örül, és egy játék lesz az egész tízesátlépés. (Vagyis ők azt hiszik. :)))  )
Remélem, tudtam segíteni és ötletet adni néhány szülőnek és kollégának, hogy így is lehet. Érdemes kipróbálni, mert van akinek az egyik dolog jön be, míg van akinek egy másik. A lényeg a végeredmény: Tudjanak tízesátlépéssel összeadni.

14 Comments

  1. Kedves Sucika!
    Köszönöm a megerősítést. Én is szinte így tanítom az összeadást, de még így sem könnyű, a kivonásról nem is beszélve… Szeretnék tőled tanácsot kérni, de nem a blogodon, hanem emailen keresztül, ha lehetséges.Előre is köszönöm. Üdvözlettel: nagy Éva

  2. Kedves Sucika!

    Egyébknt mire való eredetileg a műanyag "korongkirakó"? Hátha én is be tudok szerezni… 🙂 Köszönöm, Barbara

  3. Sucika, végtelen hálás vagyok a virtuális továbbképzéseidért! 🙂
    Hasonlóképp tanítom én is, csak ötös táblákat használtam eddig, előbb hármat egymás mellett, majd 15 fölé lépve négyet. Még van pár hónapnyi időm a tipródásra, aztán szeptembertől áttérek erre a lerakásra. 🙂
    A vőnek valód pedig a jelek szerint tökéletesen passzol a családba! 😀 Jól választott a lányod!

    1. Köszönöm szépen. 🙂 Én is használtam régen ötös táblákat, csak azok a gyerekek, akiknek problémájuk volt a tanulással abban a formában nem látták át a dolgokat. Ez így tiszta "sor". 🙂
      A vőnek valóim tünemények mind a ketten, elfogadják a "flúgos" anyósukat. :)))

  4. Teljesen beleszerettem a tartókba! Ráadásul, mivel csomagolóanyag, nyilván van, ahol kidobják, mert nem sejtik, milyen jó eszköz 🙁 Próbáltam rákeresni, mindenféle néven, de nem találom. Lehetne valami közelebbi hozzáférési lehetőséget kapni?

  5. Én is így tanítom. A korongtartó nálam wc papír hengerből készül. Egy hengerből négy kis "tálkát" vágtam és azokat ragasztottam fel 2×10-es sorban kartonra. Időigényes, de csak egyszer kell megcsinálni:)

    1. Kemény munka lehetett osztálynyi mennyiségben elkészíteni! De abban igazad van, hogy csak egyszer kell elkészíteni. És ugye, mindent a gyerekekért! :)))

Hozzászólás a(z) sucika67 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.