Környezetismeret 3. osztály: Gyógynövények, gyomnövények

Küzdünk a környezetismerettel (is). Sok az anyag, nehéz, “héberül” van megfogalmazva. 
Régen azt mondták, könnyű a falusi gyerekeknek a környezetismeret tantárgy, mivel kimehet a rétre, a határba, vagy a baromfiudvarba, láthatja, megfoghat mindent, amiről tanulnia kell. Mára ez megszűnt. Ki járkált ugyanis a nyári szünetben a réten, vagy a szántóföldön, esetleg az erdőben? Ki figyelte meg a növényeket, állatokat, mint mi annak idején? Sajnos senki. Pontosabban néhányan közölték, hogy ők már szedtek szét legyet. Nem tudom, ennek örüljek-e?

A múlt héten a gyógynövények voltak terítéken. Azt kértem a gyerekektől, hogy aki tud, hozzon. Én is meglepődtem, hogy milyen sokan, milyen sok gyógynövényt hoztak. Aztán persze kiderült, hogy én sem értek hozzá annyira, hiszen olyan növényt is hoztak, amire megesküdtem volna, hogy dudva. Legalább is eddig irtottam a kertünkben. Szerencsémre a takarító nénink nagy gyógynövény gyűjtő, így tőle kértem gyorsan segítséget. Kiderült, hogy a tankönyvünkben is benne van az általam gyomnövénynek tartott mezei cickafark, csak én nagyobb virágra gondoltam a kép alapján, mint amilyen a valóságban.
Forrás:Google

Ti gondolnátok, hogy ez ugyanaz a növény? A tankönyvben is hasonló nagyságú kép van róla, a valóságban pedig mindössze 1-2 mm egy-egy kis virág.

Megkérdeztem a mi takarító néninket, mit szólna hozzá, ha a következő órán, ahol még mindig a gyógynövény a téma, bejönne hozzánk, és mutatna egy-két dolgot. (Nem tudom, volt-e valaha jobb ötletem, de ez nagyon bejött.) Elvállalta.
Ezek után én is beültem az egyik padba, és figyeltem az érdekes előadását. Nagyon sok gyógynövényt hozott, frissen szedve, és szárítva is. Mindenkinek adott egy kis darabot, amit szagoltunk, a kezünk között dörzsöltük, végül pedig teának elkészítettük és megittuk.

Soha nem voltak még ennyire lelkesek a tanítványaim, mint ezen az órán. Megállapították, hogy van, amelyik tea finom, van, amelyik kevésbé, egyeseknek viszont semmi íze nem volt. Jelzem, még egy kis rajzelméletet is belevittek a teába, mivel valaki észrevette, hogy minden teának más a színe. 
A gyerekek kezdeményezésére (tényleg az ő ötletük volt) minden csütörtökön tea napot fogunk tartani. Ilyenkor mindenki megpróbál teát hozni, de mi is fogunk főzni, és majd a tízórai szünetben vagy reggel az órák kezdete előtt fogjuk elkortyolgatni. 
Most azon agyalok, hogy mi legyen teázás közben. Tavaly mesét olvastam nekik a tízóraizás alatt, előző osztályommal egyszer október 6-án az aradi vértanúkról beszélgettünk szintén teázás közben. A hétre már van egy “lopott” ötletem, majd a megvalósítás után írok róla. 

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.