A Magyar Népmese Napja

Az idén a harmadikosaimmal rendhagyó módon emlékeztünk meg a Magyar Népmese Napjáról.

Pár évvel ezelőtt készítettem egy mesevetélkedőt, melyben a nagy klasszikus meséket dolgoztam fel. Gondoltam, jó lesz most is, hiszen korábban nagy sikere volt az előző osztályomban. Most is jó volt, élvezték a gyerekek, de az volt közben a meglátásom, hogy a mostani gyerekek ezeket a meséket már nem ismerik olyan jól, mint gondolnánk. Pedig tavaly tízóraizás közben én is gyakran olvastam nekik mesét, ezek vagy kimaradtak, vagy olvastam, csak nem emlékeztek most rá. Éppen ezért elhatároztam, hogy az idén is folytatom a meseolvasást, ha van rá lehetőség. (Fénykép nem készült, mivel én voltam egy személyben a feladatok ismertetője, kiosztója, javítója.)
A gyógynövényes környezet óránk (amiről ITT írtam) olyan jól sikerült, hogy a gyerekek azt javasolták, hogy minden csütörtökön tartsunk tea napot. Persze múlt csütörtökre már eszükben sem volt, nem úgy nekem. 
Az egyik csoportban olvastam arról, hogy bizonyos kollégák úgy ünneplik a Népmese Napját, hogy szülőket kérnek fel meseolvasásra. Tetszett az ötlet, úgyhogy én is beszerveztem néhány szülőt. Tea is készült, sőt a kedves szülők jóvoltából lett még egy kis süti és rágcsa, meg egy kis ivós is, amit eltettem egy későbbi alkalomra. 
Miután mindenki kapott enni-és innivalót, letelepedtünk a szőnyegre és hallgattuk a meséket. Aznap rajzóránk is volt, így az elhangzott mesékhez illusztráció is készült. Lehet ennél méltóbb módon megemlékezni a Népmese Napjáról?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.