Képes napló 2017. május – Lakodalom van a mi utcánkba’ …

Majdnem egy évvel ezelőtt volt utoljára ilyen bejegyzés, és akkor is több napi hallgatás előzte meg a posztot. Eltelt egy év, és úgy látszik,  az élet megismételte önmagát: 3 hete, hogy nem írtam bejegyzést, és ennek nagyon is megvolt az oka. Mivel a kisebbik lányom férjhez ment, édesanyaként kellett helyt állnom, és így a blog (meg a kreatív tanítás) egy kicsit háttérbe szorult. De örömmel tudatom veletek, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerült, így újult erővel vetem bele magam az előttünk álló pár hétbe, ami szintén nem lesz unalmas.
Most azonban szeretnék mutatni néhány képet az előkészületekről, amelyből a nagyobbik lányom is alaposan kivette a részét, testvére minden kívánságát (no meg az én belekontárkodásaimat) figyelembe véve. Hátha más is éppen férjhez menni készül, és elleshet néhány ötletet.
A lagzi költségeit úgy próbálták a fiatalok lefaragni, hogy sok mindent saját kivitelezéssel  oldottak meg, és mi ebben maximálisan segítettünk a nagyobbikkal.

A meghívóhoz egy külföldi oldalról rendeltek alapot, amibe egy kis lapra került maga a meghívó szövege. (Bár én felajánlottam, hogy otthon kinyomtatom, ezt a nyomdára bízták, de persze a szöveg, a színválasztás az ő elképzelésüknek megfelelően történt.)


Köszönőajándéknak mézeskalácsot készítettünk, amit szépen ki is festettünk, illetve egy üveg bort kapott minden meghívott, amit maga a vőlegény palackozott. A címkéket a nagyobbik lányunk készítette, nemcsak ezekre a borokra, de a különböző pálinkákra is.

A három koszorúslánynak a varrónőnk varrta meg a ruhákat, és bár sejtitek, de azért elárulom, az is hasonló mentakék volt, mint az egész esküvő egyik központi színe, és volt hozzá egy fehér boleró is, ha netalán hideg lenne.
A kultúrház dekorációit szintén a lányom vette meg, és a díszítés is az ő irányításával történt.

Az ültető kártyákat szintén a nagyobbik készítette, de ezeket már én nyomtattam és vágtam méretre.
A Pinteresten látta meg valamelyikük azt a fát, amihez hasonlót készített a nagyobbik, és amin a vendégek otthagyhatták ujjlenyomataikat. Ezt a képet majd bekeretezik és valószínűleg a nappalijukat fogja díszíteni, hogy mindig szeretettel gondoljanak a nagy napra.
Bár sok mindent lehetne még mondani és mutatni, amit idő és fénykép hiánya miatt nem teszek, de a menyasszony tortát még megmutatom nektek, amit egy cukrász ismerősünk készített, a lányom elképzelése alapján. 
Természetesen minden tökéletes volt: az ifjú pár, a szertartás, az étel, az ital, a vőfély, a zenész, a hangulat, és amiért mindenki nagyon izgult, az idő. Remélem, nemcsak a fiatalok, hanem mindenki számára örök emlék lesz az a nap! Én már alig várom a fényképeket és a videót, hogy tudjak mit nézegetni és  örülni a boldogságuknak (bevallom: pityeregni, mert az esküvő napján nem tehettem meg).
    

4 Comments

  1. Fiataloknak gratulálok sok boldogságot kívánok! Neked "örömanya" szintén szívből gratulálok ! Nagyon ügyesek voltatok nagyobbik lányoddal együtt nagyon ízléses szép dolgokat csináltatok !

    1. Köszönöm szépen, majd nekik is átadom a jókívánságot. Ez hármunk közös munkája volt, mert mindenki beleszólt, és így lett meg az összhang. És a Te érdemed a tökéletes mézes, csak később már nem volt idő, hogy küldjek róla neked fotót. :)))

  2. Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak! Románok ilyenkor azt szokták mondani, hogy "Casa de piatra!",így köszöntik az új házasokat, ami szó szerinti fordításban "Kőből épült házat" jelent. Én is ezt kívánom nekik. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.