Reggeli beszélgetőkör 14. Takarítási világnap

Szombaton volt a Takarítási világnap, melyről pénteken ejtettünk is pár szót, mivel éppen “elhagyott” néhány gyerek egy-két zsebkendőt. Az egészben annak örültem a legjobban, hogy egy másodikos kisdiák hívta fel a figyelmünket, hogy “szemetes” az osztály. Gondoltam, ahhoz, hogy tudatosítsam a gyerekekben ennek a napnak a fontosságát, több időt kell rá szánni, így ma visszatértünk rá. Tudom, lehetett volna a pénteki beszélgetést erre felhasználni, de a szőlő, meg a szüret a rajzóránk témájához kapcsolódott, így ez maradt mára. (És talán egész hétre.)  
1. Hetes megszámolja a tanulókat, megbeszéljük a napokat, az időjárást.
2. Mit jelent az a kifejezés, hogy Takarítási világnap?
(Az akció Ausztráliából indult, ahol 1989-től szervezik az országos nagytakarítás napját. A takarítási világnapon arra buzdítják a Föld lakóit, hogy tisztítsák meg, varázsolják élhetőbbé a környezetüket, és az eredményt lehetőleg hosszú távon őrizzék meg.)
3. Mit jelent a szelektív hulladékgyűjtés? Iskolánkban ez hogyan valósul meg? 
4. Mese Klímanó Kapitányról (Annyira örültem, mikor ITT ráakadtam!)

Hulladék Históriák, 1. részlet:
“Nos, pont itt az ideje, hogy végre tisztázzunk valamit: manók igenis léteznek! Higgyétek el, nem mondanám, ha nem tudnám biztosan. Hiszen én magam is az vagyok.
A nevem Klímanó Kapitány.
Ó, szinte hallom: Kapitány? És klímanó? Nem is hallottunk még róla! Nem csodálom, hisz igazán senki sem ismer bennünket. Mi, manók olyan észrevétlenek próbálunk maradni, amilyen a szél: nem látod a szemeddel, mégis érezheted az arcodon.  Én, mint a Klímanók Vezére, bárhová bekukkanthatok és beleshetek, megnézhetem a legrejtettebb titkokat is. Ezért is hívnak Kapitánynak. Nade klímanó, igaz? Az már igazán különös egy szerzet lehet. Figyeljetek hát!
Volt idő, amikor az emberek és manók együtt éltek itt a földön. Mára azonban az emberek elfelejtkeztek az apró szerzetekről, és csak mesékben emlékeznek meg rólunk. Mendemondák keringenek erre is, arra is: valaki manót látott az alkonyodó erdőben, tündét vélt megpillantani a folyóparton, vagy koboldot fogott a pincéjében. Sok féle manó él erdőn, mezőn, városokban. Tudjátok, minden egyes dolognak, ami itt a Földön létezik, van egy kis manója, aki mindent tud a saját rábízott feladatáról. Találkozhatsz esőmanóval, álommanóval, erdei gombamanóval, városi utcamanóval, falusi tojásőrző manóval…
Én ma nektek olyan manókról mesélek, akikkel akkor találkozhattok, ha belestek a kukátokba otthon, vagy egy szemétkupac alá, amit valaki ott felejtett valahol.  Ők a klímanók.
Gyűjtögetik a szemetet, keresgélik az elhullajtott vagy eldobott tárgyakat, mindenki a saját fajtáját. Igazi tisztogató brigád a manók és koboldok nemzetségében. Ó, és nem csak gyűjtögetnek ám ezek a szorgos kis kezek! Sok-sok olyan anyag van, amit még újra is hasznosítanak! Különös, igaz? Hisz mit lehet kezdeni a kukánkba kidobott szeméttel? Pedig nagy szükség van manapság a klímanók szorgoskodására! Egyre csak halmozódik a szemét és a hulladék, a sok kidobott holmi hegyek módjára áll olyan helyeken, ahol valaha rét zöldellt, madárfütty hangzott, és patakcsörgedezés járta!
De ha a legelejéről akarom kezdeni, akkor először Mindentbele Béláról kell mesélnem Nektek. Itt egy kép róla, hogy megismerjétek, ha mégis sikerülne megpillantanotok őkelmét, ahogy a lába kikandikál egy kuka mögül, vagy egy bizonyos öreg utcaseprő kalapja alól látnátok kilesni.”

A folytatást ITT olvashatjátok.
És mielőtt még el nem felejtem: A könyvhöz készült egy játék ötlettár, amit INNEN lehet letölteni. 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.