A tanév elején azt terveztem, hogy idén minden olyan tanítást segítő ötletet megosztok, amit alkalmazok az osztályaimnál. Aztán a napok jöttek, mentek, nekem meg annyi dolgom volt, van, hogy lassan el-elmaradnak az ilyen bejegyzések, pedig lehet, hogy sok kolléga és szülő hasznát venné. Most viszont megmutatok egyet.

A szabályjáték nálunk az egyik mumus, (de ez minden eddigi osztályomra igaz volt) pedig úgy gondolom, hogy kellően elmagyarázom. Arra még nem jöttem rá, hogy akik értik, (és ugye a közös feladatmegoldásnál tényleg tudják) utána miért rontják el egy-egy dolgozat során. 

Évekkel ezelőtt két „gépet” készítettem a gyerekeknek, amivel könnyebben megértették a gondolkodás menetét. A mostani elsősöknek is nagy falat lett, úgyhogy ismét előkerültek.

Első alkalommal elmagyaráztam, hogy többféle gép van a háztartásban, és mindegyiknek megvan a feladata. Van, amelyik aprít, darál, ott a mosó-és mosogatógép, de az édesség-és italautomaták is szóba kerültek. A lényeg, hogy beleteszünk valamit, és a végén mást kapunk: felaprított hagymát, diót, tiszta ruhát, vagy edényt, illetve a pénzünkért kaphatunk édességet vagy üdítőt, forró csokit. Ezek után elővettem és megmutattam nekik a mi „gépünket”.

Először olyan feladatunk volt, hogy a gép mindig hozzáadott a bedobott korongokhoz egyet. Így tettünk mi is: A gép bemeneti helyére tettük a bedobandó korongot, illetve a belsejébe egyet, amit majd hozzáad. Utána „bedobtuk” a gépbe a korongokat, és úgy toltuk át az egészet a „kieső” oldalra.

A kivonásnál csak annyit mondtam, hogy bizonyára hallottak már arról, hogy ha elromlik egy automata, benyelheti a pénzt, és nem ad ki semmit, vagy kevesebbet ad vissza, mint kellene. Ez a mostani gép ilyen. A játék ugyanaz, mint az előbb, csak benn hagyunk a gépben 1 korongot, amit a feladat szerint „benyel”.