Amikor ehhez a poszthoz a feladatlapot készítettem, eszembe jutott, hogy gyermekkoromban milyen is volt a tél. Minden évben (legalábbis az emlékeim szerint) már a karácsony beköszönte előtt esett hó, volt olyan, hogy már halottak napjakor. A téli szünetben öltek a apai nagyszüleim disznót, ami nagy családi program volt, hiszen minden gyermeke ott volt az egész családjával. Szóval voltunk egy páran. Aztán emlékszem, hogy nem szerettem szánkózni, mert ha mondjuk fél órát szánkóztam a közeli partoldalon, akkor egy órát volt a lábam az anyai nagymamámék masinasütőjében, hogy kiengedjen. Karácsony viliáján (mi így nevezzük, tudom, hogy vigília) kántálni jártunk a húgommal, aztán éjfélkor mentünk az éjféli misére. Dióhéjban ennyi jutott eszembe a télről, no meg a karácsonyról.

Nem tudom, hogy a mostani gyerekek mit fognak majd hétfőn mesélni nekem a téli szünetről, de szánkózni tuti nem volt senki. Sajnos. Remélhetőleg azért nekik is vannak szép emlékeik a télről, és ügyesen fogják megrajzolni az élményeiket.