Két hete újra elővettem a magánhangzókat, miután észrevettem, hogy több gyerek keveri azokat (főleg az ű-ő-t, de néhányan egyéb betűt is). Gondoltam elejét veszem a későbbi problémáknak és egy kis plusz idő ráfordításával megpróbálom még alaposabban begyakoroltatni. Bár a betűk tanításakor nagyrészt kiszíneztük a kisbetűkben a képeket, most újra kinyomtattam azokat. Akkor ugyanis csak hangoztattunk és színeztünk most azonban már le is tudtuk írni a szavakat (egy kettő kivételével). Persze a gyerekek rögtön megjegyezték, hogy ezt már csináltuk, de ugye ismétlés a tudás anyja. Mivel a magánhangzók időtartamának helyes jelölésével a másodikosoknak is vannak problémáik, végül úgy döntöttem, hogy minden magánhangzót sorra veszek (ismételek), és egyszerre gyakorlok a két osztállyal. Együtt hangoztatunk, színezünk, aztán egy füzetben rögzítünk mindent.

 

 

 

A betű és hívószó leírásával kezdjük a füzetben a munkát. Megegyezés szerint nálunk a rövid magánhangzók pirosak, a hosszú magánhangzók kék színűek lettek. Minden gyereknek kinyomtattam a már korábban mutatott fonomimikára épülő hívóképeket, amit kinyírás után beragasztanak a füzetükbe.
Kimondjuk a fenti képekben található kis képek nevét, megbeszéljük, hogy hol halljuk az adott hangot, színezünk a feladatnak megfelelően, majd beragasztjuk a lapot a füzetbe. Ezt követően tapssal eltörjük a szavakat (szótagolunk), kimondjuk varázsnyelven (csak magánhangzóval), végül azokat a szavakat, amelyekben szerepel az adott magánhangzó, leírjuk a füzetbe. Itt is színessel írjuk az aktuális magánhangzókat. Ezek után, ha van idő, mondatba is foglaljuk a szavakat, így komplexen gyakorlunk mindent.