Évekkel ezelőtt több alkalommal találkoztam külföldi oldalakon egy olyan, kártyákkal játszható játékkal, aminek az volt a neve, hogy „I have… who has…”, amit én kevés angol tudással „Nálam van…, kinél van …” játéknak fordítottam. A legelsőt akkor magyarosítottam, és alkalmaztam, mikor az osztályomban a helyi érték nem ment. Írtam is egy posztot, ami az egyik facebook-os csoportban negatív kritikát kapott, hogy miért színesek a képek, nem gondoltam arra, hogy nincs mindenkinek színes nyomtatója. (Ekkor vették el először a kedvem a csoporttól.)

Mivel nagy tetszést aratott a tanítványaim körében, néhány nappal később az 1000-es számkörbővítéshez készítettem egy sajátot, egyszerű kerettel, gondolván a fekete nyomtatókra. Ott csak egy mondatban írtam le, hogy bárki kezdheti, nincs kezdő és befejező kártya, gondoltam a képek alapján mindenki rájön, hogy hogyan is lehetséges ez.

Nem mindenki jött rá, és gyártotta a kártyákat kezdő év utolsó feliratokkal, ezért amikor újabb és újabb munkákat láttam, megjegyeztem, hogy hogyan lehet kezdő és végző kártyák nélkül élvezetes a játék. Mert ugye két gyerek így csak vár, és unatkozik, míg a többi játszik.

2016 februárjában az osztáshoz már egy generálót használtam, és vagy nem készült róla poszt, vagy nem találom, de a facebook-os csoportban akkor is megosztottam, a generáló linkjével együtt.

„Most osztáshoz generáltam feladatokat, amit csak azért szeretnék megmutatni nektek, mert azt látom, hogy mindenki kezdőkártyával és befejező kártyával készíti. Ha megnézitek a képet, láthatjátok, hogy nincs rá szükség, csak arra kell figyelni – ha ti magatok szeretnétek készíteni – hogy a kezdő kártya tetejére azt a számot írjátok, ami a végző kártyán szerepel, mint megoldandó feladat. Így bárki kezdheti. A generálóval a kártyák számát is meg tudjátok adni. 1 perc az egész.”

Ma egy kiadványban találtam rá a játékra, természetesen kezdő és befejező kártyákkal. Most nem értem: én magyaráztam rosszul, vagy miért kell kezdő és befejező kártya? Ha valaki készít egyet, miért nem néz utána, kér segítséget, hogy hogyan kezdjen hozzá? (Nem tőlem, mert engem csak kritizálni lehet.) Bocsánat, de ezt muszáj volt megkérdeznem.

Most akkor utoljára, akit esetleg érdekel, mutatom, hogy hogyan is lehet „végteleníteni” a kártyát, így bárki kezdheti, és mindenkinek figyelnie kell végig, mert nem tudhatja, hogy mikor kerül rá a sor. A játékot a kezdő tanuló fogja befejezni, mivel nála van az utolsó osztálytársa által keresett kérdésre a válasz. A generáló is így működik, tehát ott csak azt kell megadni, hogy milyen jellegű feladatokat, hány kártyával, milyen kerettel, betűtípussal készítsen el.

Azóta én Nekem van…, kinek van… játékra kereszteltem át, egy kolléganő véleményére hallgatva, mivel a generáló nem ismer ékezetes betűket. Érdekes módon a minap használtunk egy-egy játékot az elsősökkel és a másodikosokkal, és a felirat ellenére folyamatosan azt mondták a gyerekek, hogy „Nálam van a …, kinél van a …”. Hát nem érdekes? (Pedig korábban nem találkoztak még ezzel a játékkal, meg is izzadtam egy kicsit, mire megértették.)