Tegnap írtam arról, hogyan tanítom a mondatfajtákat. Írtam, hogy a mondatokat gyerekek személyesítik meg: Mindentudó Tóbiás, Kíváncsi Kata, stb.
Neki is álltam felkutatni a verseket, eredménytelenül. De vagyok annyira makacs, hogy nem nyugszom, míg elő nem kerül. Tudtam, hogy megvan valahol, és ma elő is került, pont akkor, amikor nem azt kerestem.

Végül is egy 1976-os Tanító számában bukkantam rá anno, abból másoltam ki annak idején, a 6-7.szám 32. oldalától (Dialektikus gondolkodásra nevelés.- nyelvi nevelés II.) Sajnos a cikk íróját nem írtam fel.
Úgy gondolom, hogy leírom a cikket, pontosabban a mondatfajtákra vonatkozó részt. Biztosan lesz, aki hasznát veszi.

Tehát:
1. lépés: Megismerkedés a képszimbólumokkal.
A figurák – „barátaink”- bemutatkoznak:

Közömbös Kázmérnak hívnak,
a dolgok cseppet se izgatnak.
Ki ne szeretné Kíváncsi Katit?
Egyre kérdi: hol? mikor? milyen?
miért? kit? mit?
Lelkendező Lenke a nevem,
a sok érzés, majd szétvet engem.
Én Sóvárgó Samu volnék,
mindig valamit szeretnék.
Akarnok Aladár vagyok,
felszólítok, parancsolok.
Mindentudó Tóbiás,
tudományom óriás.
Sopánkodó Sára vagyok,
szüntelenül csak nyafogok.

Így a kijelentő- és felkiáltó mondathoz 2 képszimbólum tartozik. Az öt mondatfajtát ábrázoló képek eleinte minden nyelvtan órán a tanulók előtt vannak.

2. lépés: Szerepjáték
A tanulók az eseményképen bemutatott, vagy szóban vázolt szituációba képzelik magukat, helyesebben barátainkat, s azok karakterének megfelelően szólalnak meg.
pl.: Egy betört ablak képét mutatjuk.
Mit mond Közömbös Kázmér, Kíváncsi Kata, stb?

3. lépés: A képszimbólum és a szimbolizált mondatfajta lényeges jegyeit tartalmazó szókártyák egymáshoz rendelése
A tartalmi jegyek halmazából kell a tanulóknak a verbális megnyilatkozásnak megfelelőt kiválasztani:

megállapítás – öröm
érdeklődés – vágy
tudakozódás – fájdalom
óhaj – parancs
kívánság – felszólítás

Kezdetben alaptípusokat tartalmazó jegyekkel dolgozunk. A differenciálást később végezzük, szókártyák nélkül.
A felkiáltó mondatnál pl. az öröm, fájdalom mellett szerepel meglepetés, ijedtség; felszólítás, parancs mellett kérés, kérlelés, kunyerálás.
A tanulók hallják a mondatot, kiválasztják a lényeges jegyet tartalmazó szókártyákat, és a „Ki mondhatta?”- kérdésre kiteszik azt a megfelelő képszimbólum alá.
Pl. Hogy vagy? érdeklődés

4. lépés: A mondatfajta megnevezése
Miután biztonsággal felismerik a tanulók az egyes mondatfajták lényeges jegyeit, és azokat a megfelelő képszimbólumhoz tudják sorolni, következik a MONDATFAJTÁK MEGNEVEZÉSE.
Ezen a fokon a név, a kép, a tartalmi jegyek együtt szerepelnek.
Pl. – Hurrá, győztünk!- felkiáltó mondat- öröm

5. lépés: A képszimbólum elhagyása

6. lépés: A szókártyák elhagyása
A hallott mondat megfelelő kategóriába sorolása csak szóban történik. A korábbi következtetést megfordítva ezen a fokon a tartalmi jegyről az indoklásban esik szó.
Korábban így fogalmaztak: „Bárcsak elmennénk kirándulni! – Ez a mondat vágyat fejez ki, tehát óhajtó mondat. (miközben a „vágy” szókártyát az „óhajtó mondat” név alá helyezik.

Az ismeretelsajátítás záró mozzanataként pedig a következőképpen indokolnak:
„Bárcsak elmennénk kirándulni!”- óhajtó mondat, mert vágyat fejez ki.

Eddig a cikk részlete, én ezeket a lépéseket használtam eddigi munkám során. A gyerekek pillanatok alatt „fogták az adást”. A szerepjáték (2. lépés) kimondottan tetszett nekik, volt, hogy ők kérték a későbbiek során, hogy most is ők legyenek már Mindentudó Tóbiás vagy Kíváncsi Kata.
Persze, mert akkor is „csak” játszottunk.