Környezetismeret tanítása

A héten sokat törtem a fejem, és keresgéltem a neten, hogy a környezetismeretet hogyan tudnám egy kicsit játékosabban tanítani, mivel a hagyományos módszerrel nem jutottam az osztályomnál eredményre. A búzáról, kukoricáról, burgonyáról, cukorrépáról és napraforgóról tanultunk a múlt héten, és a számonkérésnél kiderült, hogy bizony a legtöbb tanulónak nem sikerült megtanulnia azt a kevés ismeretanyagot, ami a tankönyvben volt. Hiába élünk falun, ezek a gyerekek ugyanúgy nem találkoznak ezekkel a növényekkel, mint a városi gyerekek.
A keresgélésemnek és a fejtörésnek azért végül meg lett az eredménye.

1. Csoportokban elkezdtünk tablókat készíteni a tanult növényekről. Képeket ragasztottunk, és felírtuk, hogy mit is olvastunk ezekről a növényekről. (Majd hozok róla képeket.) Sok hasznos dolgot találtam itt is.

2. A sógornőm előkereste a növénygyűjteményét.
(Ha valaki nem tudná, mi az: Mikor mi jártunk iskolába, felső tagozatos korunkban különböző növényeket könyvek között préseltünk, és szárítottunk, majd papírra ragasztva adtuk be az élővilág tantárgyhoz kapcsolódóan, amire jegyet kaptunk.) Volt itt búza, kukorica, karalábé, stb. amit a gyerekekkel megnéztünk és megbeszéltük a részeit.

3. A tananyag mondatait legépeltem úgy, hogy bizonyos szavak hiányoztak belőle, nekik kellett pótolni.

4. A youtube-on kisfilmeket kerestem az aratásról, cukorrépa- napraforgó- kukorica betakarításáról, melyekből órán részleteket néztünk.

Ezek után újból írattam egy kis számonkérést, ami sokkal jobban sikerült, mint a megelőző.

Most az állatok jönnek, (tegnap kezdtünk el velük foglalkozni) ehhez is találtam már egy-két jó ötletet. Kezdésnek egy részt néztünk meg az Elmo világa sorozatból. Megnéztük a csirkekeltetést (a Hogyan készül sorozatból), a gyerekek hozták a képeket, ismertetőket, jövő héten ebből is tablókat fogunk készíteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.