Bizonyára a rendszeres olvasóimnak feltűnt, hogy három hete nem nagyon aktivizáltam magam itt a blogon. Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a posztot, de úgy gondoltam, hogy én, aki minden egyes munkámat megmutatok, amit a tanítványaimnak készítek, miért ne mutathatnám meg azokat a dolgokat, amit születendő unokámnak készítek. Nem dicsekvésképpen, hanem inkább örömömben, hogy milyen büszke is vagyok magamra, hogy első nekifutásra ilyen gyönyörűségeket sikerült alkotnom, mindössze 1 hét alatt.

Nagy segítségemre volt ebben a testvérem, aki gyakorlott foltvarróként jó tanácsaival segítette a munkámat, bár néha azt mondta, hogy „úgy csinálod, ahogy akarod”, és ugye, aki nem tudja, hogy hogyan is akarja, annak ez annyi, mint erdőtűzbe a vízipisztoly. Ha olvasod hugicám (sose hívom így), akkor ezúton is nagyon hálás vagyok Neked a segítségért! Köszi. 😉😊

Szóval ezek azok a munkák, amik mindennél fontosabbak a számomra: