Mielőtt újult erővel, friss lendülettel vetném bele magam a 2019-es évbe, arra gondoltam mintegy a tavalyi év lezárásaként írok egy amolyan képes napló jellegű dolgot. Azért csak olyan jellegűt, mert nem lesz benne sok kép. Mégis úgy gondolom, ezt az évet nem hagyhatom csak úgy elsiklani, hiszen nagyon tömény volt.

Tavaly összevont 1-2. osztályban tanítottam, és bár nagyon nehéz volt, szépen haladtunk a gyerekekkel, volt idő kreatívkodni, játékos feladatokkal feldobni a napot. Hála a digitális táblának, sokkal élménydúsabbá váltak a tanítási órák. A napi munkákról mindig készült bejegyzés a blogon, így aki akarta, nyomon követhetett bennünket.

Aztán eljött a május, amit végigizgultunk, várva, hogy megszülessen az első unokánk, aki végül időben, de mégis júniusban érkezett. A tanítónéniből nagyi lett, és mivel közben véget ért a tanév, teljes mértékkel nagyi üzemmódban működhettem.

Májusban a nagyobbik lányom egy honlappal lepett meg, aminek fazonra igazítása pár hét alatt megtörtént, a posztok kategorizálása viszont még mindig tart. Nem is csoda, hiszen az elmúlt évek alatt 1016 bejegyzés készült. De remélem még néhány nap, és a végére érek!

Ha már adatok, leírok még néhányat:
A blogot továbbra is olvassák, így a mai napi állás szerint ott 2 972 604 oldalmegjelenítés történt. A Facebook-on 11 159 ember követ, az augusztusban létrehozott csoportnak jelenleg 2482 tagja van. A honlapon még nem tudok annyira eligazodni, remélem, itt is nézelődnek a kollégák és a szülők!

Júniusban az is kiderült nem sokkal a kis lurkó érkezése után, hogy rövid időn belül bizony háromszoros nagymama leszek, mivel a nagyobbik lányom ikrekkel volt várandós. Újból nekiálltam a babakelengye varrásnak, amit aztán időhiány miatt nem tudtam megmutatni. Dupla rácsvédő, párna, takaró, babafészek és egy szoptatópárna készült, lányos színekben. Majd a babócák megszületése után egy iker babafészek, hiszen az ikreknek egymás mellett a helyük!

Júliusban egy kisebb lakásfelújításba kezdtünk, aztán nem sokkal később egy jóval nagyobba, mivel kiderült, hogy csőtörésünk van. Az azt követő időszakban inkább éreztem magam takarítónőnek, mint tanító néninek, mivel minden napom a munkások által hagyott romok eltakarításával telt. Végül is karácsonyra kész lett minden: az is, amit terveztünk, és az is, ami menet közben adódott.

És ahogy a fentebbi fotókból látszódik, – bár 3 héttel korábban – karácsony előtt megérkeztek a lányok. Így lettem pár hónap alatt háromszoros nagymama, amire most a legbüszkébb vagyok.

Ahogy sosem, az idén sem volt újévi fogadalmam. Egyet szeretnék: minden területen a legjobbat kihozni magamból: úgy is mint nagyi, feleség, gyerek, és úgy is, mint tanító néni és honlap szerkesztő! Remélem egyensúlyban lesz a mérleg, vagy majdnem!