Sokszor beszélgettünk már kollégákkal, barátokkal arról, hogy milyen érdekes dolog a szülőség. Megismerkedünk valakivel, családot alapítunk, aztán előbb-utóbb megérkezik a kis jövevény. Míg egy szakma megtanulásához sok évig kell iskolába járni, vizsgát kell tenni, egy jogosítvány megszerzéséhez is kell egy tanfolyam, ahol megtanítják az elméletet, majd ha megvan a KRESZ vizsga, jöhet a vezetési gyakorlat, és csak akkor kapjuk meg a jogsit, ha átmegyünk a vizsgán. Ha elsőre nem sikerül, vehetünk pót órákat, és utána újból próbálkozhatunk. Ezzel szemben egy leendő szülőnek nincs vizsga, nincs elméleti vagy gyakorlati oktatás sem. Megszületik a baba, és zsupsz, fejest ugrunk a mély vízbe. Majd lesz valahogy.

Annak idején, amikor én vártam a lányokat, két könyv volt, amiből úgymond okosodni lehetett: Miriam Stoppard Babakönyvéből, vagy Dr Spock hasonló témájú könyvéből. Nekem az első volt meg, amit mint egy bibliát olvastam napról-napra, de a mindennapi problémákhoz itt sem találtam mindig megfelelő választ. Akkor jött a sógornőm, az anyukám és az anyósom. Vagy bevált az a tanács, amit mondtak, vagy nem. Végül is a gyerekemmel való foglalkozás révén kezdtem szülővé válni.

Manapság az internetnek köszönhetően sokkal több helyről szerezhetünk információt a gyerekneveléssel kapcsolatban, mégis sok olyan szülőt ismerek, akik nem tudják, hogy mit is kellene csinálniuk gyermekükkel. Két gyerek anyja, illetve (pillanatnyilag) három unoka nagyijaként arra az elhatározásra jutottam, hogy elindítok itt a honlapon egy új témát „Szülők iskolája” címmel.

Nem szeretnék szakmai dolgokba belekontárkodni, olyan dolgokról fogok írni, amit magam tapasztaltam meg szülőként, nagyszülőként. Remélem, segíthetek majd a szülőknek a mindennapok megkönnyítésében!