Augusztus utolsó napjaiban boldogságóra tanfolyamon vettem részt. (Ha még nem hallottál róla, ITT tájékozódhatsz bővebben.) Korábban, a tanfolyam előtt úgy gondoltam, hogy én egy boldog ember vagyok. Mind a magánéletemben, mind a munkám során igyekeztem megkeresni és megtalálni azokat a dolgokat, amelyek boldoggá tették a hétköznapjaimat és igyekeztem a tanulókat is boldog emberekké nevelni.

A tanfolyam egy nagy utazás volt a számomra, melynek során még jobban megismertem önmagam, és rájöttem, hogy sokkal-sokkal összetettebb az a dolog, amelynek révén kimondhatom, hogy boldog ember vagyok. A varázsszavakat (sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek) már ezelőtt is használtam, de nem gondoltam bele, hogy mennyire fontos szavak ezek, és bár sokszor kimondjuk, halljuk, van, hogy nem szívből tesszük, hanem csak megszokásból, és nincs mögötte az a fajta érzés, aminek lenni kéne, nem érezzük a szavak súlyát.

Az osztályomban már az első tanítási napon szakítottam arra egy kis időt, hogy elmeséljem nekik, milyen szuper dologgal fogunk az idén foglalkozni, és láttam a tekintetükben, hogy felkeltettem az érdeklődésüket, és hogy ez bizony jó dolog lesz.

A tanév folyamán 10 témát fogunk feldolgozni, a tanfolyamon kapott könyv, munkafüzet, és saját ötletek alapján.

Úgy gondolom, nagyon jól fog telni a tanév, szeretnék minél többet foglalkozni a témákkal, mert a gyerekek pozitív személyiségfejlődéséhez ez nagy segítséget fog nyújtani. Remélem nagyon sok boldog kisgyerek (és felnőtt) fog az idén körülvenni! Ahogy a korábbi években is tettem, idén is igyekszem beszámolni az osztályomban folyó munkáról, így a boldogságórákról is. Tartsatok velem!