Korábban már írtam, hogy mikor az én lányaim voltak kicsik, számomra internet híján Miriam Stoppard Babakönyve volt a szentírás, azt lapozgattam, ha valamilyen kérdés merült fel bennem. Sajnos altatási tippek nem voltak benne.

Persze volt benne olyan rész, hogy hogyan alakítsuk ki a szobát, milyen legyen az altatás, de ahogy Kovács András Péter mondta az egyik műsorában, a gyerekeim nem tudtak olvasni, így azt sem tudták, mit írnak róluk a könyvek, és mi az elvárás velük szemben. Úgyhogy a nagyobbikkal mondhatni másfél évig szenvedtem. A kicsivel könnyebb dolgom volt, ő tudta, hogy rá már nincs annyi időm, így az első hét után végigaludta az éjszakákat, a saját ágyában. (Máshol viszont soha. Ez sem volt mindig jó.)

Mostanra viszont, hála a tapasztalataimnak és az unokáimnak, van néhány jól alkalmazható trükk a tarsolyomban, amelyek közül van olyan is, ami véletlenül derült ki, hogy jó.

• Irigyeltem azokat a szülőket, (sőt el sem hittem, hogy olyan létezik), akik fürdetés után egyszerűen letették a babájukat (hason, háton vagy oldalára fordítva), aki néhány perc múlva már aludt is. Ezt próbáld ki először!
• Kézenfekvő dolog, a karon való ringatás, simogatás, ha ez magában kevés, társulhat hozzá a járkálás.
• A baba helyzete is fontos: hagyományos módon, a karjaink között a hátán, hassal lefelé tartva az alkarunkon, függőleges helyzetben is tarthatjuk a picit. (Nekünk a lányoknál ez utóbbi működik, ha másképp tartjuk, tudják, hogy altatni akarjuk őket, és ellenáll mind a kettő.)
• Dúdolgatással, énekléssel nagymértékben segíthetjük az elalvást.
• A zenélő-világító kütyük, a Youtube babazenéje is sokszor segítette az unokáimat az elalvásban.
• A nagyobb lányom a friss levegőn tudott jó nagyokat aludni, de ha az ikrekkel kilépek pár percre, sétálok velük 50-100 métert (dúdolászok is nekik), már alszanak is, akár napközbeni, akár esti altatásról van szó.
• Szintén az alapötletek között szerepel a babakocsizás. Ha göröngyös úton tologatod a babát, hamarabb elalszik, mint ha a sima járdán tennéd ezt.
• A legtöbb babának van valami kedvenc kabalája, amit ha odaadunk neki, betakarjuk vagy simizzük vele, garantáltan elalszik.

• A bátyámék annak idején, ha már nagyon nem tudott az unokaöcsém elaludni, elvitték autókázni. Nem kellett messzire menni, mire a csarnokhoz értek, már fordulhattak is vissza, ami kb. 500 méter volt.
• A nagyobbik unokámnál jól jött a porszívó hangja, de a lányokkal a fürdőszobában is voltam, amikor éppen centrifugázott az automata mosógép. Tehát van, akit éppen a zaj ringat álomba.
• A közvetlen testi érintkezést is kipróbálhatod, ha nagyon nyűgös a babád: dobd le a pólód, hogy még jobban érezze a testi kontaktust ! A kiságyba pedig tegyél egy „anyaszagú” ruhát!
• Altatásnál a rajtad lévő ruha színe is számít. Ha sötétebb ruha van rajtad, hamarabb elalszik a baba, mint egy rikító színű felső esetében. (Nem viccelek, tapasztalat ez is.)
• Véletlenül jöttünk rá a lányoknál, hogy ha a fejükre tettünk egy textilpelenkát, hamarabb elaludtak. Az történt ugyanis, hogy egy alkalommal a büfiztetéshez használt pelus a vállamon volt, úgy kezdtem altatni az egyik lányt, és ahogy az arcocskájához hozzáért a pelenka, valahogy megnyugtatta. Utána már tudatosan tettük a fejükhöz a pelust.
• A végére hagytam a legmegmagyarázhatatlanabb ötletet: egyszer nagyon ordítottak a lányok, már 2 órája küszködtünk velük, mikor a lányom úgy döntött, kocsikáznak egyet. Mivel tél volt, ráadtuk mind a kettőre a kocsikabátot, bebugyoláltuk a takaróba. A vő kiment, hogy ő is cipőt húzzon, kabátot vegyen. Kiléptünk velük a szobabajtón, és mint egy varázsütésre abban a pillanatban elaludt mind a kettő.

Szóval ennyi. Ahogy így végignéztem, olvasnivalód van, volt bőven, de remélem találtál olyan praktikát, amiről még eddig nem hallottál!