Amikor másodikos vagyok, mindig megtanítom a gyerekeket a számtáblával való összeadás, kivonás végzésére. Hogy miért teszem? Más kollégákkal ellentétben én annak vagyok a híve, hogy ha nehézsége van egy gyerkőcnek a számolásnál, műveletvégzésnél, inkább használja az ujját, majd a számtáblát, és legyen sikerélménye, mint hogy kínszenvedés legyen számára a matematika. Aztán mindenki akkor hagyja el ezeket a „segédeszközöket”, amikor úgy érzi, hogy enélkül is megy a számolás.

Az unokahúgom tanítója nem engedi, hogy a gyerekek használják az ujjaikat. Nem tud fejben se összeadni, se kivonni, pedig idén másodikos volt. Sajnos a szorzótáblával is hadilábon áll. Tehát én azt mondom, használjunk bátran segédeszközt! Szerintem ez ugyanolyan, mint egy kisgyereknél az öltözködés, cipő felhúzása. A lassan 3 éves kisunokám mostanában már azt mondja, hogy „én” és nem is engedi, hogy segítsenek neki. Az iskolás is, ha elég érett rá, úgyis félreteszi, mert valljuk be, jóval lassabban halad a műveletek végzésével. ( Az elmúlt tanévben 1 másodikos használta nálunk, a többieknek ment a fejben számolás.)

A nyári szünetben készítettem néhány 100-as számtáblát, amit a Facebook-on rögtön meg is osztottam, de most arra gondoltam, hogy itt is közzéteszem. Hátha valaki itt hamarabb rátalál, mint a közösségi oldalon. Jöjjön a többi százas számtábla!

Korábbi posztokban osztottam meg néhány ötletet számtáblával kapcsolatban, érdemes azokat is elolvasnod, ITT és ITT! Jó játékot, jó tanulást!