A héten a Trencsén című olvasmányt olvastuk az osztályommal. Eszembe jutott, hogy régen, mikor én lehettem vagy tízéves, tanultam egy dalt, ami így kezdődött: Hírös Trencsén vármegyében…
Számos más dallal együtt ezeknek a daloknak a szövegét egy füzetbe gyűjtöttem. Mikor a héten olvastuk az olvasmányt, beugrott a dal, így előkerestem a füzetet. Szinte majdnem minden versszakára emlékeztem. A húgom egyik kedvenc dala volt, mert mikor kiskorunkban otthon énekeltünk, (csak úgy időtöltésként) mindig mondta, hogy : „Énekeljük már el a Hírös Trencsént”.
A gyerekeknek is nagyon tetszett, sokat nevettek rajta.
A füzetből most a kedvenc gyerekkori dalok közül válogattam egy párat. Sajnos ezek csak szövegek, de hátha valaki ismeri őket.
HÍRÖS TRENCSÉN…
Hírös Trencsén vármegyében
van egy kicsi falucska,
innen indult Piripócsra
ez a kicsi tótocska.
Mámicskája telirakja
tarisznyáját pokácsá,
sifá-rifá, csókolgatja
aranyos kis pofácská.
Né indulj el, édös fiam,
mert kilikad a hajó,
déhogy likad fityfirittyet,
hát az nem plébül való!
Ha kilikad, viszek
drótot vastagot,
bétapasztom azt a likat,
pláné, hogyha akarom.
Megérkeztem Piripócsra,
felnéztem a házakra,
hát az egymás tetejére
az csak úgy volt felrakva.
Azon töröm buksi fejem,
hogy fogok itt aludni,
hogy fogom a létrákat hát
ily magasra felrakni?
Megfeszem a meszelőket,
megfeszem a házakat,
és ha önök tapsolnak, hát
megfeszem a tapsokat.
BABSZEM JANKÓ
Ismeritek Babszem Jankót,
ugye hogy mindnyájan.
Szüleivel ott lakott egy erdei kis házban.
Refr.:
Ekkora, mekkora, mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész, huncut kis csibész.
Volt neki egy kis puskája,
vagy két centiméter,
meg is tölti Babszem
Jankó mákszemnyi söréttel. Refr.:
Erdő mélyén szoktak néha
farkasok tanyázni,
elment egyszer Babszem Jankó
farkasra vadászni. Refr.
Megleste a farkaskomát,
s rálőtt bizony nyomban.
De a farkas észrevette,
és bekapta, hamm-hamm. Refr.:
Szerencséje volt Babszemnek,
mert az apja látta,
s farkas hasát a nagy késsel
azonnal felvágta. Refr.:
Most sírt-rítt ám a kis Babszem,
mert az apja fogta,
s nadrágját egy pipaszárral
csúnyán kiporolta. Refr.:
CSIPOLÍNÓ
A messzi olasz tájon, egy víg legényke élt,
a neve Csipolínó , és senkitől se félt.
Hihi-haha egy víg legényke élt
a neve Csipolínó , és senkitől se félt.
A szája mindig tátva, a teste-lelke kóc,
és mégis Csipolínó a legvígabb bohóc.
Hihi-haha, a teste.lelke kóc,
és mégis Csipolínó a legvígabb bohóc.
Ha bármi bánat éri, ha bajba is kerül,
kimászik Csipolínó és ő marad felül.
Hihi-haha, ha bajba is kerül,
kimászik Csipolínó és ő marad felül.
Ó, ZSUZSANNA, Ó ZSUZSANNA…
Ó, Zsuzsanna, Ó Zsuzsanna!
Jaj de éhes már a banda.
Ó Zsuzsanna, ó Zsuzsanna!
Jaj, de éhes már a banda.
Minden várban laknak…
Csak a lekvárban nem laknak…
Minden tóban val hal…
Csak a tolltartóban nincs hal…
Minden ember ember…
Csak a hóember nem ember…
Minden asszony asszony…
Csak a menyasszony nem asszony…
Ebben a dalban az volt a jó, hogy mi magunk találtunk ki szövegeket. Nektek sikerül? Kíváncsian várom az újabb rigmusokat!