Pár hónapig volt egy új kolléganőnk. Nagyon megszerettük e rövid idő alatt, mondhatom azt, hogy szinte minden tekintetben egy húron pendültünk. Nagyon sajnáljuk, hogy csak eddig tartott a dolog, mivel egy fantasztikus embert ismerhettünk meg a személyében.
Bár azt mondják, hogy kevés az ilyen pedagógus, de ő is egy azok közül, aki szívvel lélekkel csinálta, amit kellett. Sőt, még annál is jobban.
Múlt szerdán írt, hogy másnap beugrik hozzánk, van egy kis holmija, amit a húgomra és rám „hagy”. Csütörtökön meg is érkezett a több doboznyi kartonnal, festékkel, dekorgumival, fűzőlapokkal, sablonokkal kész munkadarabokkal, és elkészítésre váró, már előrajzolt alapokkal. Fel sem tudom sorolni, mi mindennel, mivel át kell mindent nézni, ami nem egy-két órás munka lesz. Már belekezdtünk.
Az egyik zacskóban találtam ezeket az aranyos hóembereket, annyi fénymásolt figurával, hogy nem is volt vele egyéb dolgom, mint kiosztani. (Jutott a húgomnak is, sőt még maradt is bőven. Jó lesz jövőre.)
A gyerekek nyírtak, ragasztottak, színeztek és technika óra végére el is készült a hóember mobil. Egy ideig majd a termünket díszíti. A hóemberekből kettőt-kettőt kellett nyírni, amiket utána összeragasztottak. Közé került a cérna. A hópelyheket maguk készítették, ugyanis tavaly nem nagyon jött össze elsőre a minta utáni, így nem akartam küszködni, mivel most jóval kisebbre volt szükségünk. Szép hópelyhek születtek így is.
A képen is látszik, hogy a mintadarab nagyobb, mi kisebb méretben készítettük, mivel abból volt kellő mennyiségű kéznél.
Ha Nektek is tetszik, és szeretnétek elkészíteni, írjatok, és elküldöm a figurákat. A kicsiből 9 db van egy lapon, a nagyobból értelemszerűen kevesebb.
Valika! Neked pedig köszönjük!
Igazán kedves kolléganő!
Az nem kifejezés!! :))
Én ennél szomorúbb úton örököltem sok-sok holmit-már írtam biztos-a tavaly elhunyt kolléganőnk töb éves gyűjteményét,én is szortíroztam egy darabig.Azóta is sokat emlegetjük…:(
Úgy nem szívesen örököl az ember semmit. Legalább is én nem. Hál Istennek eddig mi csak nyugdíjba vonulás miatt "örököltünk".
Pusssszantalak, drága Icusom! Megint sikerült könnyeket csalnod a szemembe, már nem is tudom hányadjára…
Annak azért örülök, hogy még éltemben átadhattam nektek az "örökségem"! Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna, használjátok sokáig, jó egészséggel!
A többit szóban, mert nem látok írni, "párásodik a szemüvegem"! Szeretlek benneteket!!!
Nagyon aranyos vagy, hogy ezt mondod! Mi is nagyon szeretünk, tudod. :)))