Nálunk nem szokás teadélutánt tartani. Legalább is, én utoljára 2002-ben tartottam, ha a Mikulás műsoromon szereplő időpont helyes. Nem én voltam lusta, így alakult a helyzet. Az előző három osztályomban gondot jelentett, hogy akár 100 forintot is behozzon mindenki. (Nem túlzok, tényleg így volt. Annak nem sok értelmét láttam, hogy mondjuk 7 gyerekkel készüljek.)
Most azonban másképp alakult a helyzet. A jelenlegi osztályom szülői aktíváival az egyik úszás alkalmával megbeszéltük, hogy csináljunk egy mikulásos teadélutánt. Most sem szedtünk nagy összeget, csak 200 Ft-ot. Nagy örömömre mindenki behozta a pénzt. Ekkor aztán elkezdtem agyalni (ezelőtt 2 héttel). Ha teadélután, akkor kell egy kis műsor, Mikulás, és csomag. Műsorom volt, mert a legutolsó (2003-2004-es tanévi), ami nem hangzott el anno, éppen másodikosokra íródott. A gyerekek példánya szépen fel is volt nyírva, éppen csak ki kellett osztani. Hál’ Istennel cédém is volt, így dalt sem kellett keresgélni, „csak” megtanulni, de ez is ment, mint a karikacsapás.
Felhívtam egy régi kedves szülőmet, aki azonnal igent mondott a felkérésre. Aztán arra gondoltam, hogy mit ér a Mikulás csomag nélkül, így gyorsan „összedobtam” mindenkinek egy kis csomagot. 3 tesó jöveteléről tudtam, így nekik is készítettem egyet-egyet. Sütöttem puszedlit Éva receptje alapján, került bele alma, csoki és cukorka.
Aztán pénteken délben véletlenül megtudtam, hogy még másik 3 gyerek is jön. (A biztonság kedvéért 5 csomagot állítottunk össze sebtében a lányommal.) Végül 30 csomag talált gazdára a „nagyszakállú” által.
Délelőtt szokás szerint megkaptuk a Hivatal által készített csomagokat, majd délután 3 órától indult a buli. Titokban becsempésztem az iskolába a Télanyót, aki csak a jelre várt, hogy elinduljon. Éppen csak elkezdtük a műsort, amikor beállított. Volt is nagy meglepetés, mert senki sem tudott a titkos tervemről addig. Miután Télanyó üdvözölte a gyerekeket, előadtuk a műsort, ő kiosztotta a csomagokat és ment is tovább, hogy a napköziseknek is örömet szerezzen. Őket egy-egy szaloncukorral ajándékozott meg, ami az ő meglepetése volt.
Meguzsonnáztak a gyerekek, aztán kezdődhetett a buli. Volt lufis tánc, nagy durranásokkal, táncoltak a gyerekek papíron, majd székfoglaló is volt. No meg némi sírás, mikor egy-két gyerkőc kiesett. Az viszont kellemes érzéssel töltött el minket, mikor azt láttuk, hogy a nagyobb gyerek átvállalta a kieső szerepét, csakhogy a kicsi játékban maradhasson. Remélem mindenki jól érezte magát.
Örülök hogy jól sikerült! Aranyosak a gyerekek, egészen megkönnyeztem örömötöket! Gratulálok lelkesedésedhez és további sok sikert kívánok!
Köszönöm szépen, kedves Éva. 🙂
Ahogy elnézem a képeket, nagyon jól sikerült 🙂 Gratulálok.
Igen, jól sikerült. Köszi. 🙂
Nagyszerű képek,biztos nagyon jól sikerült a délutànotok! 🙂
Igen, mindenki jól érezte magát. Ma meg is beszéltük, és volt, aki megkérdezte, hogy mikor lesz a következő buli. 🙂
Gratulálok, a képek magukért beszélnek!!! 🙂
Köszönöm szépen. 🙂