Mikulás teadélután

Nálunk nem szokás teadélutánt tartani. Legalább is, én utoljára 2002-ben tartottam, ha a Mikulás műsoromon szereplő időpont helyes. Nem én voltam lusta, így alakult a helyzet. Az előző három osztályomban gondot jelentett, hogy akár 100 forintot is behozzon mindenki. (Nem túlzok, tényleg így volt. Annak nem sok értelmét láttam, hogy mondjuk 7 gyerekkel készüljek.)

Most azonban másképp alakult a helyzet. A jelenlegi osztályom szülői aktíváival az egyik úszás alkalmával megbeszéltük, hogy csináljunk egy mikulásos teadélutánt. Most sem szedtünk nagy összeget, csak 200 Ft-ot. Nagy örömömre mindenki behozta a pénzt. Ekkor aztán elkezdtem agyalni (ezelőtt 2 héttel). Ha teadélután, akkor kell egy kis műsor, Mikulás, és csomag. Műsorom volt, mert a legutolsó (2003-2004-es tanévi), ami nem hangzott el anno, éppen másodikosokra íródott. A gyerekek példánya szépen fel is volt nyírva, éppen csak ki kellett osztani. Hál’ Istennel cédém is volt, így dalt sem kellett keresgélni, “csak” megtanulni, de ez is ment, mint a karikacsapás.

Felhívtam egy régi kedves szülőmet, aki azonnal igent mondott a felkérésre. Aztán arra gondoltam, hogy mit ér a Mikulás csomag nélkül, így gyorsan “összedobtam” mindenkinek egy kis csomagot. 3 tesó jöveteléről tudtam, így nekik is készítettem egyet-egyet. Sütöttem puszedlit Éva receptje alapján, került bele alma, csoki és cukorka.
Aztán pénteken délben véletlenül megtudtam, hogy még másik 3 gyerek is jön. (A biztonság kedvéért 5 csomagot állítottunk össze sebtében a lányommal.) Végül 30 csomag talált gazdára a “nagyszakállú” által.

Délelőtt szokás szerint megkaptuk a Hivatal által készített csomagokat, majd délután 3 órától indult a buli. Titokban becsempésztem az iskolába a Télanyót, aki csak a jelre várt, hogy elinduljon. Éppen csak elkezdtük a műsort, amikor beállított. Volt is nagy meglepetés, mert senki sem tudott a titkos tervemről addig. Miután Télanyó üdvözölte  a gyerekeket, előadtuk a műsort, ő kiosztotta a csomagokat és ment is tovább, hogy a napköziseknek is örömet szerezzen. Őket egy-egy szaloncukorral ajándékozott meg, ami az ő meglepetése volt. 

Meguzsonnáztak a gyerekek, aztán kezdődhetett a buli. Volt lufis tánc, nagy durranásokkal, táncoltak a gyerekek papíron, majd székfoglaló is volt. No meg némi sírás, mikor egy-két gyerkőc kiesett. Az viszont kellemes érzéssel töltött el minket, mikor azt láttuk, hogy a nagyobb gyerek átvállalta a kieső szerepét, csakhogy a kicsi játékban maradhasson. Remélem mindenki jól érezte magát. 

8 Comments

Vélemény, hozzászólás?