Gyerekszáj, avagy osztályom tanulói 1.

Lassan két hónap telt el az előző, összevont osztályban való tanítással kapcsolatos bejegyzésem óta. A sok munka mellett elmaradt a napló írása (tudjátok, amit a lányom tanácsára kezdtem el), így nehezebb dolgom van, mert nem tudok visszaemlékezni a napi problémákra, (utólag úgy gondolom, bizonyára nem volt annyira nagy, ha már nem is emlékszem rá) a fontosabb eseményekről meg úgyis írtam.

Amit már látok, hogy mindenki nagy fejlődésen ment keresztül a rövid idő alatt, sokkal önállóbbak lettek, ügyesednek, okosodnak. Persze vannak napi kis harcaink: van akinek a betűk leírása nagyon nehéz, mert még nem találja el a méretet, van, aki néhányat összekever, de rögtön javítja, van aki a tábláról nem tud másolni. De ez minden első osztályban így van. A másodikosoknak meg a helyesírás, illetve a százas számkör a legnagyobb ellensége pillanatnyilag.

Google

Aki tanít, az tudja, hogy mindig vannak olyan dolgok, beszólások, amik megmosolyogtatják az embert. Bánom, hogy nem nyitottam 26 éve ezeknek a történeteknek egy kis füzetet, mert sajnos az idők során feledésbe merültek. Éppen ezért, azt találtam ki, hogy bemutatom az osztályom tanulóit, és elmesélem a velük kapcsolatos történeteket.

1. Zolika
Elsőként azért őt említem, mert nélküle teljesen más lenne az életem. (Bizonyára nektek is volt már olyan tanítványotok, hogy sem nem okos, sem nem jó, de mégis, valahogy belopja magát a szívetekbe. No ő épp ilyen.) Elég csak ránézni, és minden mérgem, szomorúságom elszáll. Ő aztán mókamester a javából. Olyan grimaszokat tud vágni, mint az a bizonyos ronda macska (Grumpy Cat), ami a Facebook-on szerepel a mémjeivel. Nagyon érdeklődő kisfiú, mindent megkérdez, függetlenül attól, hogy éppen milyen óra van, és mivel kellene foglalkoznunk.

Egy alkalommal orvosi vizsgálatra kellett mennem, és szóltam nekik, hogy másnap nem jövök.
Beteg vagy? -kérdezte. Nem, válaszoltam. Akkor miért mész kórházba? Meg fogsz halni? Sokáig leszel ott? Záporoztak a kérdései. Miután megnyugtattam, hogy semmi bajom, közölte, hogy akkor jól van, majd elkezdhettük a matekot.

Google

2. Brendonka
Vele a Mikulás napján volt egy sztorim. Az oviban és az iskolában hosszú évek során ugyanaz volt a Mikulás, aki mindig arról mesélt a gyerekeknek, hogy varázsbotja van, ami kiugrik a kezéből, ha rossz gyereket lát. A szakálla is varázslattal bír, mert ha megsimogatják a gyerekek, a rosszak menten odaragadnak. Persze a huncut lurkók megijedtek, mikor a bot elkezdett a kezében ficánkolni, vagy éppen a szakáll “kapta el ” őket.
A lényeg, hogy Brendonka egy áldott jó gyerek, aki – mint Mikulás reggelén kiderült – bizony fél a Mikulás szakállától. Már reggel nyugtatgattam, hogy ez már más Mikulás, mert a másik nyugdíjba ment, de valahogy nem sikerült meggyőznöm. Délután aztán javában ment a műsor, mikor ismét eszébe jutott neki az a bizonyos szakáll. Műsor ide, műsor oda, kiállt a sorból, és megkérdezte a Mikulást: “Mikulás bácsi, nem fogok hozzáragadni a szakálladhoz?” Nagy nehezen tudta a Mikulás megnyugtatni, hogy nem kell félnie. Később  aztán felbátorodva azt is megkérdezte, hogy miért nincsenek itt a manók, és hogy hogyan is készülnek a játékok. Erről felvétel is készült, így örök emlék marad.

3. Danika
Ez egy rövid történet, de sokat mosolyogtunk aznap rajta. Danika egyszer a sorakozóban aggódva kérdezte, hogy: “Tanító néni, hol van Bálintka?” Gyorsan válaszoltam is, hogy nem tudom. A húgom megkérdezte, hogy milyen Bálintkát keres. Nem mindegy? Nem tudom. Az iskolában ugyanis senkit sem hívnak Bálintkának. Aztán persze kiderítettem, hogy új osztálytársát, Dórikát hiányolta.

4. Dórika
Csendes kislány, éppen ezért meg is lepődtem, amikor egy úszás alkalmával olyan hisztit lerendezett, amilyet még sosem láttam. (Talán én lehettem ilyen kis koromban.) Ordított, sikított, és földhöz vágva magát rúgkapált a földön. Nem akart úszni jönni, mivel az oktatónkat helyettesítő másik edző előző alkalommal lenyomta a fejét a víz alá. Hiába magyaráztam, hogy ő új, most van másodszor. Meg egyébként is. Nem értek hozzá, de nem hiszem, hogy egy elsős kislányt így kellene a vízhez szoktatni. Végül megbeszéltük a dolgokat, de Dórika nem jött úszni aznap.

5. Virág
Egy nagyon érzékeny kislány. Ő is félt a víztől, éppen ezért ő is bevetett egy-két cselt. Ami a legviccesebb volt, hogy amikor a mély vízbe kellett ugrani, neki rögtön vécére kellett mennie. Aztán egy idő után feltűnt, hogy gyakran megy el. Utána mentem és megbeszéltük, hogy ez nem helyes. Kért egy nagy ölelést, hogy bátorságot merítsen, de azért ha tehette, elbliccelte az ugrásokat a továbbiakban is. (Utólag derült ki, hogy Brendonka is azért hiányzott csütörtökönként, mert ő is félt a víztől, vagyis pontosabban az edzőtől.)

Ők öten, de van még 18. Mindegyik egy kis személyiség, a maga kis félelmeivel, gátlásaival vagy éppen kíváncsiságával, huncutságával.  Nyitottak mindenre, befogadnak mindent. Komoly feladat a velük való foglalkozás. Olyan ez, mint a gyereknevelés. Nem tudjuk, hogy mikor csináljuk jól, és mikor rontjuk el. Az idő az, ami mindenre választ ad.

2 Comments

Vélemény, hozzászólás?