23 éve, amikor elkezdtem a pályám, volt egy kolléganőm, akinek az az év volt az utolsó, nyugdíjazása előtt. Nagyon segítőkész volt, minden nap újabb és újabb tapasztalatait osztotta meg velem, hogy megkönnyítse a „kezdő tanítónéni” munkáját. Nagyon lelkes volt, neki is a hivatása volt az élete. Nem használt különleges audiovizuális eszközöket, neki két dologra volt szüksége: krétára és táblára. Nagy odaadásával mindenkiből kihúzta, azt, ami elegendő volt a továbbhaladáshoz. Kis történeteket talált ki az elsősei és másodikosai számára, amit már néhány betű ismerete után tudtak írni és olvasni. Ezek a kis történetek mindössze 4 mondatból álltak, mégis kerek történetek voltak.

Úgy gondoltam, itt az elején rá emlékezem azzal, hogy közzéteszem a tőle kapott kis történeteket. Drága Marika néni! Innen is jó egészséget kívánok!

Ide kattintva tölthető le.