Egy korábbi bejegyzésben azt gyűjtöttem össze, hogy mi miatt sírhat egy pici baba, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen csak azokról tudtam írni, amiket én tapasztaltam a lányaimnál illetve az unokáimnál. Most nézzük, mi mindent tehetünk, ha sír a kisbabánk.

A kisbabákat a mozgás és a hang nyugtatja meg. Éppen ezért …

• Vegyük ölbe és ringassuk a babát, de ne rázzuk!
• Sétálgassunk vele, úgy hogy karba vesszük, hasra fordítva tesszük a karunkra, a vállunkhoz tartjuk.
• Hintáztassuk a babát hintaszékben, bölcsőben, esetleg hintában! Az ikreknek a lányomék Adamo hintát vettek, amiben még mindig szépen elvannak, csak most már gyakran felülnek benne.
• Tologassuk a babakocsiban, tegyük a babahordozóba és úgy sétáljunk, esetleg vigyük el autózni. (Ennek tuti alvás a vége!)
• Beszéljünk hozzá, dudolásszunk, énekeljünk a babának!
• Kapcsoljuk be a rádiót, tévét, de utóbbit úgy, hogy ne lássa, csak hallja a beszédet, zenét! A Youtube-on nagyon sok nyugtató babazenét lehet találni.
• Van olyan baba, akit az erősebb hangok nyugtatnak meg. Ki lehet próbálni a porszívót ( a fiú unokám szerette), az automata mosógép centrifugáló programját. (Volt, amikor az ikrekkel a fürdőszobában voltam.)
• Ha már tud fogni, adjunk a kezébe csörgőt, sípoló játékot, szívesen elszórakoznak vele.

Ami viszont a legfontosabb, és talán ezzel kellett volna a posztot kezdeni: legyünk türelmesek és maradjunk nyugodtak, mert ezek a pici babák olyan beépített receptorokkal rendelkeznek, hogy míg egy felnőtt előtt el tudjuk játszani, hogy nyugodtak vagyunk, előttük ezt nem lehet. Ők ugyanis megérzik a szülőkből áradó feszültséget, és akkor tuti, hogy nem lesz jó semmi sem. Tudom, könnyű ezt mondani, de higgyétek el, én is gyakran észrevettem magamon utólag, hogy tiszta idegbajos voltam, csak akkor ott nem látjuk magunkat kívülről, és sokszor nincs, aki szóljon. Szóval nyugi!