Június elején megszületett a kis unokám, és nem sokkal később rádöbbentem, hogy bizony itthonra is kellene egy kiságy, mert ugye, ha eljönnek hozzánk, hová fektetik. Oké, hogy ott van a hordozó, de valahogy ránézésre nekem nem tűnt alkalmasnak arra, hogy sokáig abban legyen, főleg, amikor még olyan pici, hogy elveszlik benne. Úgyhogy az internet segítségével sikerült egy jó kis (nagy) kiságyat venni, amiben nem egy, de akár 3 unoka is elfér egyszerre. Nem maradt más hátra, mint előszedni a itthon fellelhető anyagokat, és készíteni egy újabb rácsvédőt.

Most a férjemtől kértem tanácsot a figuraválasztásnál, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy maci legyen, vagy elefánt. Aztán ő egy frappáns válasszal meg is indokolta, hogy miért a maci legyen: „Csakis macik lehetnek! Most az elefánt őshonos nálunk, vagy a medve?” (Ez ugyanis akkor készült, mikor sorra tűntek fel nálunk a medvék.) Erre mit mondhattam volna? Nekiálltam a macik keresésének, majd a szabásnak, varrásnak, és pikk-pakk varrtam itthonra is egy rácsvédőt a kiságyba. (Tervben van még egyéb is, csak megint az idővel van egy kis gondom. De majd lassan elkészülnek.)