Az előző bejegyzésben a családalapításról, családtervezésről írtam néhány gondolatot. Most egy kicsit térjünk ki arra, hogy mikor is mondhatja ki egy szülő, hogy készen áll a családalapításra. Mikor áll készen erre a feladatra?

Ahogy már utaltam rá, ez az időpont személyenként más és más. Nem az életkortól vagy az anyagiaktól függ, hanem attól, hogy mi mitől tesszük függővé. Mikor a főiskolára kerültem, volt egy 21 éves csoporttársam, aki már férjnél volt. Kérdeztem tőle, mikor szeretnének babát. Azt felelte, hogy majd a főiskola elvégzése után, mivel a férje katona, és utána még neki is ott a főiskola. Egy másik csoporttársam a 3. félév után ment ki levelezőre, mert februárban érkezett a baba. Egy harmadik azt mondta, majd ha lesz lakás, egzisztencia meg minden. Erre én azt válaszoltam, nagy hirtelen, hogy ha minden ember arra várna, hogy mindene meglegyen, amit szeretne, akkor a legtöbb nő 50 éves korában szülne.

Ez viszont csak az én véleményem volt, és végül, mi nem is vártunk sokat. De! Nekem biztos munkahelyem volt, amikor kijöttem a főiskoláról, a férjemnek volt egy telke, ahová a házasságunkat követő éven fel is építettük a mi kis házunkat. Így a nagyobbik lányommal a kórházból már oda mentünk. Nagyobb igényeink nem voltak, pontosabban a gyerekek iránti vágy nagyobb volt, mint az anyagi javak halmozása iránti igény.

Az anyagiakon felül nagyon fontos, sőt én első helyre tenném, csak a történet miatt nem kezdtem azzal, hogy a családalapításnak akkor jön el az ideje, ha mindkét fél azt mondja, hogy igen, készen állok a szülői szerepre, az átvirrasztott éjszakákra, a 24 órás szolgálatra, a lemondásokra, az állandó aggódásra.

Ha valaki szeretne babát, de még gondolkodik rajta, hogy most vállaljon-e vagy később, akkor inkább várjon! Szerintem, ha valaki igazából készen áll az anyaszerepre, akkor már nem gondolkodik rajta.