3 gyerekes családból származom, és mint sok ilyen családban felnövő embernek (szerintem), nekem is az volt az elképzelésem, hogy 3 gyerekem lesz. De! Ikres felmenőkkel rendelkező családból származom, minden ágon és a férjem is, így miután az első két alkalommal „csak” egy babát vártunk, a harmadikat, akivel esetleg együtt jött volna a negyedik, nem mertük bevállalni.
Aztán a nagyobbik lányoméknál megtörtént a csoda: ikreket hordott a szíve alatt. Természetesen mindenki izgatott volt a várandósság ideje alatt, a lányom sok könyvet, cikket elolvasott a témával kapcsolatban, hogy a legelső pillanattól kezdve tudja, hogy milyen buktatókra számítson. Aztán persze, nem úgy történtek a dolgok, ahogy az fehéren-feketén le volt írva.

Nézzünk néhány egyszerű dolgot: Egy babához a legtöbb esetben elég egy felnőtt (általában az édesanya), aki megoldja a napi rutinszerű teendőket. 2 babára 3 felnőtt az ideális, mert kettő a gyerekkel van, a harmadik pedig rohangál a kettő között, és mondjuk kiviszi a pelust, felforralja a vizet, elkészíti a tápszert, felveszi a cumit, fürdetéshez készül elő, hogy most csak néhány dolgot említsek. Egyedül nehéz két gyerekre egyszerre figyelni, közben esetleg mást is csinálni.

Ha egy gyereked van, aki sír, felveszed, és megvigasztalod. Kettővel ez már sokkal nehezebb, de egy idő után rájössz, hogy hogy tudod őket felvenni. Viszont: ha sikerül az egyiket megvigasztalni, de a másik még folytatja, akkor az egyik is rákezd, majd a másik nyugszik meg, akkor az egyiknek jut eszébe ismét sírni, és ez így megy körbe-körbe.

Az első időkben még csak eszik-alszik egy kisbaba, ami az ikrekre is igaz. Gond akkor van, ha ezt más időben teszik. Számomra a legideálisabb az volt, amikor kb 10 perccel ébredtek egymás után a lányok. Az egyiket sikerült tisztába tennem, és etetni is elkezdtem, azután ébredt a másik. Egy kicsivel így hamarabb végzett az első, jöhetett a büfiztetés, addigra végzett a másik is, így következett az ő büfiztetése, és a pelenkázás. Aztán pelust váltottak, így az éjszakai tisztába tevések megszűntek egy idő után.

Ahhoz, hogy tudjuk, melyik baba mikor, mennyit evett, mennyit hízott, volt-e kaki, stb., feltétlenül vezetni kell egy füzetet, és le kell jegyezni mindent (dátum, óra-perc, megevett tápszer mennyisége, etetés ideje, súlygyarapodás, pelenkacsere alkalmával a kakit is). Nem tudom pontosan, meddig írtuk a lányoknál ezeket a dolgokat, de nagyon nagy segítség volt az elején. (Ja és fontos, hogy tudd, melyiket etetted éppen, mert én jártam úgy, hogy végig Jázminnak szólítottam az unokámat, és csak miután letettem aludni és felébredt „Panni”, akkor derült ki, hogy ő a Jázmin.)

Végezetül pedig egy jó tanács: ne utasíts el semmilyen segítséget, mondván, hogy mások is megoldották, te is meg fogod! Persze, hogy meg fogod. Csak nem mindegy, hogy hogy nézel ki, és hogy érzed magad pár hét után.