Az idén tantestületünk egy újabb tanítási módszerrel ismerkedik, ez a Komplex Alapprogram. Már két tanfolyamon vagyunk túl, amiből ez első megmondom őszintén olyan volt, mint ha nem is egy nyelvet beszéltünk volna az előadóval. Úgy röpködtek az idegen szavak, hogy csak bámultam ki a fejemből. (A kollégáim is.) Most éreztem át, milyen lehet azoknak a tanulóknak, akik – vagy azért mert nem akarnak, vagy azért mert nem képesek tanulni – nem értik meg a feladatot.

A második tanfolyam nagyon tetszett. A program is jó lesz, ha bevezetésre kerül, bár rengeteg felkészüléssel fog majd járni. Viszont a gyerekek az elsők, és én eddig is azon voltam, hogy a lehető legtöbb dolgot tanítsam meg nekik, de lehetőleg úgy, hogy élmény legyen számukra a tanulás, ne pedig kényszer.

A program különböző szabályokat ír elő, amit a tanórákon kell majd a csoportmunka során alkalmazni. Korábbi osztályaimmal már mi is többször fogalmaztunk meg osztályszabályokat, de azok inkább a magatartásra vonatkoztak. Ezek viszont a tanuláshoz, a feladatvégzéshez kapcsolódnak. Mivel ki kell függeszteni, hogy mindenki jól lássa, ezért arra gondoltam, keresek hozzájuk valami jó kis képeket (melyek INNEN származnak). Ez volt az időigényesebb feladat. Ezek után már csak annyi teendőm volt, hogy megszerkesszem a képekre a szöveget. Mivel nem tudtam dönteni, mi lenne a jobb megoldás, rögtön kétféle képsorozatot készítettem.

Ha tetszenek a szabályok, akkor is letöltheted, ha magát a módszert nem használod. A csoportba (Sucika „Játékos tanulás és kreativitás” csoportja) igyekszem nagyobb formátumba feltenni.