Az írással a korábbi években nem volt problémája az osztályomban tanuló gyerekeknek, bár 1-2 tanulónál voltak gondok, 1-2 betű írásának esetén. Ezek az úgynevezett pincébe tartó betűk. Valahogy felvitték őket a padlásra, és végén a szobaszinten fejeződtek be. Elég kacifántos volt, ettől már csak az volt durvább, ha a szó belsejébe írta valaki az A betű írott alakját. Nem jöttem rá, vajon miért. Most viszont nagyon nehezen megy az elsőseimnek a betűk szavakká kapcsolása, pedig minden egyes szót felírok a táblára.

Korábban már mutattam azokat a vonalas lapokat, amiket azoknak a gyerekeknek adok, akik a szinteket sem tudják megkülönböztetni. Ez az:

Most viszont ki kellett találnom valamit arra, hogy minden betű minden eleme meglegyen. Megint egy egyszerű dolog, lehet hogy te ismered is, de elmondom: Minden betűt más más színnel írunk. Így látják a gyerkőcök, hogy mikor vannak készen az egyik betűvel, honnan folytatódik a másik. És talán így az ékezetek sem maradnak le.(?) A p betűhöz egy mondatot is kreáltam, ami olvasásnál, írásnál is jól jön: „Papó a pipájával a pincébe megy.” (Nálunk a pipa hangja a p betű hívóképe.)

Az ujjnyi távolságot sem mindig értik meg a gyerekek, ezt a kis ezközt egy külföldi oldalon találtam. Nyomtattam, lamináltam, így sokáig jó lesz, ha csak el nem hagyják. (Persze elhagyják, de van bőven.)

Remélem, segítettem neked, és Te is alkamazod majd ezeket a praktikákat, probléma esetén!